9. fejezet

Kedves szép jó napot kívánok mindenkinek! Nagyon de nagyon köszönöm a kommenteket, igazán kedves tőletek! Na itt is lenne a fejezet... És....Egyre de egyre fokozódig már a hangulat Lizzy és Zayn között. A rész vége megint csak elég szépre sikeredett... xDD Nem is húzom az időt. Jó olvasást! ♥ 

U.I.: Van egy videóm amit én csináltam a bloghoz. lenne valakit akit érdekel? Mert akkor feltöltöm! 

Eszkii: Ha találtál egy elvetemül Dóra Elizabeth jelölést, az ám én vagyok. *kis rondaság én lennék* Nagyon cukker, és csak cukkerebb lesz! ;) Hát... Ebből még inkább nagyon elég sok, de a köviben már még inkább! ♥

Dorinaa: Hihihi, örülök, hogy tetszik, és itt azért már lehet majd következtetni pár dologra. :D ♥

Trixi: Azért ne edd! xDD Köszönöm! Szerintem egyre gondolunk... xDD ♥ 

A. Kata: Igen ő lesz! :) Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszik! ♥ 

Stefii: Na a szurkolás ment, mert bejött! :P Igen ő lesz! ♥ 

Lana: Hihihi, örülök, hogy tetszett! :D ♥

Izii: Módszer? Hát valahogy meg kell hódítani a csajt... De amúgy csak puszta jó szándék! :D ♥

Kedvesség! 

/Elizabeth szemszöge/ 

Esten annyira de annyira nagyon fáradt voltam. Zaynel rengeteget beszélgettünk, és teljesen feldobott az a tudat, hogy holnap ketten leszünk, és segíteni fog nekem megkeresni a szüleimet. Bár nem tudom, hogy mennyire fog ez menni, mert most még lehet örülök ennek, de ki tudja a későbbiekben lehet megfutamodok. Ezen töprengtem mikor Danielle és Liam megjöttek.

- Mi ez a aggódó arc? valami történt? - kérdezte Dani.

- Jaj dehogy! - mosolyogtam. - Csak furcsa ez az egész...

Láttam Liam arcán, hogy elég furcsán néz.

- Egész nap Zaynnel beszélgetett. - mosolygott Dani.

Én vállat vontam majd felmentem a nekem kijelölt vendégszobába. Leültem az ágyra, majd csak a gondolataimba meredtem el. Eléggé rettegek a holnaptól, és fogalmam sincs, hogy mit kéne elvárjak, Zayn milyen lesz velem, és bele sem merek gondolni, hogy hogyan fogjuk keresni a szüleimet.

Percekig  ülhettem mikor Danielle bejött, s betette maga mögött az ajtót. Leült elém az ágyra, és egy tál fagyit nyújtott át nekem.

- Köszönöm. - mondtam.

- Most pedig mesélj mi is van... - kezdett bele.

- Nem tudom még én magam sem. Zayn elég furcsán viselkedik velem, de lehet csak nekem ilyen furcsa. Fellépés után bejött hozzám az öltözőbe, megölelt és azt mondta, hogy nagyon bánja amiért nem előbb találkoztunk mert kihozott volna onnan, meg hogy nem enged oda vissza.

- Jaj de aranyos. - mosolygott Dani.

- Én meg egyszerűen nem tudom. Olyan furcsa. Amikor vele vagyok, vagy beszélgetünk, olyan... megnyugszom.

Dani egy picit elcsendesedett, majd csak mosolygott.

- Voltál már valaha szerelmes valakibe? - kérdezte.

Én megráztam a fejemet, hogy nem.

- Akkor drága Lizzy te teljesen Belezúgtál Zaynbe! - nevetett.

Bennem minden józanság belefagyott. Végül is... Mindenre ez ad épp eszű magyarázatot. Az amiért olyan jól érzem magamat Zayn társaságában, a nyugodtság, a kedvesség és minden. Felsóhajtottam, majd csak a fagyimba fojtottam a bánatomat.

- Figyelj ezzel semmi baj sincsen! - mosolygott rám. - Zayn nagyon jó ember, és szerintem te is bejössz neki.

Kérdőn felnéztem rá.

- Amikor a közeledben van, tényleg elég furcsán szokott viselkedni. A múltkor is mikor a pasikról volt szó, hogy elment. Pedig egy árva rossz szót nem mondtunk.

Ezen én is elgondolkodtam, és biztos, hogy van benne némi igazság is. De még saját magam sem tudom, hogy mit érzek iránta, szóval eléggé furcsa helyzetben érzem magamat. Csendbe ettem a fagyimat, s a gondolataimba meredtem el. Danielle felállt és kiment a szobából. Felmentem twitterreés csak írogattam.

"Össze vagyok zavarodva, ez így nem ér... "

Elküldtem aztán pedig kidőltem az ágyon, és a plafont néztem. Hirtelen Aladin és Jasmine jutottak az eszembe de fogalmam sincs, hogy miért. Aladdin és Jasmine a szőnyegen utaztak, Jasmine teljesen élvezte a helyzet Aladin pedig csak csodáltat őt.

Reggel elég korán sikerült felkelnem. Nagyot nyújtózkodtam, majd felöltöztem, és összepakoltam minden cuccomat.  Felsóhajtottam amikor eszembe jutott, hogy a mai napot Zaynnel fogom tölteni, de azért ennek örültem is. A táskámmal a vállamon mentem le, majd csak letettem a cuccomat, s a konyhába sétáltam. Danielle éppen a kávét várta, Liam pedig csak ült és figyelte a barátnőjét.

- Jó reggelt. - mosolyogva mentem be.

- Regglet... - mormolta Liam.

- Hosszú volt az este mi? - kuncogtam.

Ők nem válaszoltak  csak mosolyogva egymásra néztek. Elmosolyodtam, amint megláttam azt a bűnös kis pillantást rajtuk. Olyanok voltak, mint akiket tényleg egymásnak teremtettek, egyszerűen tökéletes pár.

- Amúgy ma akkor próba? - kérdezte Dani.

- Hát ami...

Kezdtem volna a mentegetőzésbe, mikor valakit hallottam bejönni. Dani is kíváncsian figyelte ki lesz az, és nagy meglepetésünkre Zayn tűnt fel. Elmosolyodtam amikor megláttam és ő is. Kicsit néztük csaj egymást, majd Daniék felé fordult.

- Ami azt illeti kihagyom... - mondtam.

- Rendben!

Tudtam, hogy rájött, mert arcára hirtelen hatalmas mosoly húzódott fel. Én is elmosolyogtam, aztán pedig felvettem a táskámat, elköszöntem tőlük, megköszöntem azt amit tettem értem, majd már mentünk is Zaynnel kifelé.

Én  nem mondtam semmit sem,mert igazából eléggé félek. Ő sem mondott semmit sem,amit nem  tudottam mindnek is tudassak el. Beültünk a kocsiba ami kint várt minket. A volán mögött egy számomra ismeretlen srác ül. Kedvesen köszöntem neki majd ő is nekem, s már indultunk is. Az út közben végig kifelé néztem, és csak a tájat csodáltam. Nem igazán szoktam Londonban mászkálni, csak ha valamit el kellett intéznem. Csodálatos volt az út, bár eléggé csendesen telt el.

Hamarosan a kocsi fékezni kezdett, s amikor megpillantottam a házat, eléggé sokkolt. Eléggé látszott rajta, hogy csak is egy nagyon tehetős ember lakhat ebben a házban. Kiszálltunk, köszöntünk a srácnak, aztán befelé imitált engem. Amint beléptem, csak ámulkodtam, olyan gyönyörű bent minden.

- Gyönyörű a házad... - mondtam.

Megláttam a fogast, ahová a táskámat tettem le, a kabátomat, és a cipőmet is. Zayn is ledobta a cuccát, majd beljebb mentünk. A nappalija a konyhába vezetett, de egyszerűen gyönyörű a háza. Leültem a kanapéra, ő pedig mellém telepedett le.

- Itt a kép? - kérdezte tőlem.

Én bólogattam, majd a zsebemből előhúztam a már ronggyá nézett képet. A képen apukám és anyukám volt látható, amikor csak nevetve néznek a kamerába. A hátuk mögött volt pár ember, akiket annyira nem is ismertem fel, de nem is az a lényeg rajta.

Átadtam neki a képet, s amint megnézte, egy hatalmas döbbenet tükröződött vissza róla. Nem értettem semmit sem, inkább csak izgatott lettem, hogy mégis, mi ennyire meglepő.

- Ez itt az apukám! - mutatta felém a képet, és egy háttérben lévő férfire mutatott.

- Akkor... Apukád... - dadogtam.

- Lehet.... - mondta.

Az asztalon lévő laptopját, felnyitotta, és valamit ügyködni kezdett. A kép a laptop mellett pihent, a gyomromban hirtelen egy hatalmas görcs keletkezett. Mi van ha az apukája ráismer a szüleimre? Mi lesz ha igen, esetleg mesélne nekem róluk, vagy valami? Hamar beszélgetni hallottam őt, és csak figyeltem.

- Szia húgi, apu ott van? - kérdezte valakitől.

Oda néztem, és egy nagyon aranyos lány köszönt vissza rám.

- Persze, szólok neki! - mondta majd elfutott.

Zayn rám nézett majd biztatón elmosolyodott.

- Fiam... - hallottam meg egy hangot.

Egyből oda nézett, én pedig figyeltem. A képen lévő pasasra tényleg nagyon hasonlított. 

- Lehetne egy kérdésem apu?

- Természetesen!

Felemeltem a képet és a kamerába mutatta.