23. fejezet

Sziasztok. Remélem mindenki jól van, mert alig jönnek a komik. Gondolom sok a vizsgázó.. Vagy nem tudom nah... Amúgy Trixi felvetett egy ötletet... Neki kétszer el kellett játszanom egy dalt.. Gitáron... nah az ötlet az volt, hogy vegyem fel és mutassam meg nektek... Ebben ki lenne benne? Amúgy pedig elméletileg pénteken, fel lesz vége az együttesünknek egyik száma, bár feldolgozás lesz, de fel lesz vége... Elméletileg. Ki akarja majd megnézni? Mert ha benne vagytok, és megcsináljuk akkor nektek is meg fogom mutatni!! Kellemes Olvasást! :) ♥ *Amúgy furcsa volt ezt a rész visszaolvasni mert.. én már a 27-et írom és annak teljesen más a hangulata*

Dorinaa: Erősnek kell... Hidd el erős csaj ő! :D
Sophie: Sajnos ilyen ez a mai világ. 
Stefii: Sajnos.... Innentől már csak minden rosszabb lesz. :/
Trixi: Csak nyugalom. És azt hiszem a gitározás érdekében már teszek is elég sokat!xDD És.. Neeee.. én meg a tehetség? Két külön fogalom! xDD 
Izii: Aham.. De az még jóóóócskán odább van az az egyszer! :P 



Az ének hatalom!

Reggel nagyon korán keltem fel, hogy neki tudjak látni a szobámnak. Adil is velem együtt ébredt fel, és elmeséltem neki mindent ami tegnap volt, és ő is nagyon örült Zaynnek, aminek pluszban örültem. Mondtam, hogy ma is vele megyek meg a csapattal a stúdióba, ő pedig felajánlotta, hogy segít a szobám elrendezésében. Csendben kezdtünk el a ruháimat elpakolni, majd az egyik üres szobába átpakoltuk, de elég csendben csináltunk mindent, hogy anyuékat fel ne keltsük. Mind a ketten átöltöztünk, egy kényelmes ruhába, és felkötöttük a hajunkat, majd lementünk, hogy azért együnk is valamit. Betoltunk mind a ketten egy szendvicset, majd vittünk fel, két palackolt vizet, és áthoztuk a festéket, meg az ecsetet és nekiálltunk kifesteni a szobát. telefonomról kapcsoltam zenét, és elég hangosan szólt, mi pedig mint az örültek elvoltunk, de közben pingáltuk a szobát.

- Ti meg mit csináltok? - jött be anyu, és éppen a fejkendőt kötötte magára.

- Öhhmm... felkeltettünk? - kérdeztük egyszerre Adillal.

- Nem de...

Közben apu is beért.

- Mondtam, hogy majd ezt én elintézem. - nézett körbe apu.

- Had csináljuk már mi meg. - vigyorgott Adil.

- Biztos? - kérdezte apu.

- Naná! Legalább most együtt lehetek a kisöcsémmel! - vigyorogtam. - Amúgy hová mentek? - kérdeztem.

- Holnap van Adil 15. szülinapja és ígértünk neki egy telefont.

- Zsír! - mondtam.

Adtam a szüleimnek egy puszit majd folytatódott tovább a szobám dekorálása. 

- Amúgy van ám egy kiscicám! - mondtam hirtelen.

- És mégis hol? - kérdezte Adil.

- Zaynnél. Tőle kaptam, és csak valamikor mostanában tudom hazahozni őt.

- Anyuék tudják?

- Igen! - mondtam.

Elég hamar végeztünk a szobával, mármint a festéssel, de egy csomó mindennel vissza vagyok még. Hamar rájöttem, hogy Adil remekül ért ezekhez, mert pillanatok alatt felszerelte a függönyöket. Délben inkább úgy döntöttünk, hogy rendelünk pizzát. Amíg vártunk rá, én hoztam pár nagyon nagy anyagot, amit csak találtam, pár zsákban, amit anyu mondta, hogy ki fog dobni. Csengettek, és a pénzel már mentem is.

- Hali... - köszönt a srác.

- Helo. - mondtam, majd átvettem a pizzákat, és Adilnak nyújtottam át.

- És amúgy mi a neved? - kérdezte a srác.

Felhúztam a szemöldökömet, majd a kezébe nyomtam a pénzt és rácsaptam az ajtót. Megforgattam a szemeimet, majd nekiláttunk a konyhában enni. Hirtelen megszólalt a telefonom, s Zayn neve villogott rajta, amit mosolyogva fel is vettem.

- Szia. - mosolyogtam.

- Szia kicsim. Egy óra múlva kéne indulnunk. Neked rendben? - kérdezte.

- Izé...Adil is itt van, és anyuék sehol. Nem akarom őt itt hagyni...

- Nem lesz baj ha ő is jön! - mondta.

- Lenne kedved eljönni? - néztem az öcsémre.

Ő csak bólogatott, majd Zaynnek is szóltam, és letettük. Odaadtam az öcsémnek a telefont, hogy hívja fel anyuékat és beszélje meg velük, addig én felmentem és gyorsan rendbetettem magamat.

***

Egy óra múlva már csengettek is, mi pedig mentünk is. Adilon bő gatya és egy laza felső, meg a kabátja, a haját pedig összefogta. Rajtamegy farmer, cipő, és egy rövid ujjú majd rá a kabátom. Amint kimentünk anyuék is jöttek haza, és Adil inkább a maradás mellett döntött, aminek annyira nem örültem, de hát ő tudja. Beültem a kocsiba ahol már Zayn is bent ült. Mosolyogtunk egymásra, majd egyenesen a stúdió felé igyekeztünk.

Amint bent voltunk, már a többiek is ott voltak, és csak megöleltük egymást. Danielle is itt volt aminek még jobban örültem.

- Mikor jössz táncra, már hiányolunk. - mondta.

- Nem tudom. Talján jövő héten, de most sulit kell találnom.

Zayn átölelte a derekamat, és a fejét a vállamra hajtotta. Elmosolyodtam, de nem tartott ez sokáig mert bejött egy srác. Nem nagyon mondott semmit sem.

- Amúgy te ígértél nekem valamit... - mondta Zayn.

- Igen tudom, de... Sokan vagyunk...

- Na gyerünk! - mondta. - Lizzyt rávettem ,hogy énekeljen!

Vettem egy mély levegőt.

- Molly Sandent tudod? - kérdeztem Nialltől.

Ő megrázta a fejét, hogy nem.

- Gyere.

Intett felém az egyik srác, én pedig kicsit félénken de odamentem hozzá. Ő csak mutatott pár számot tőle, én pedig egyből This Partyra mutattam. Ő elmosolyodott, majd hamarosan indította is a számot, én pedig remegő kézzel de nekiálltam ennek az egésznek. A srácokkal szemben fordultam. Nekiálltam énekelni, és a szememet lehunytam. Nem éppen akartam velük szembesülni. Amikor a refrén jött, kinyitottam, és a hajamba túrtam de csak énekeltem tovább. A srácok arán halvány mosoly jelent meg, amit nem tudtam miért tesznek, vagy azért mert annyira szar, vagy mert jó. Fogalmam sincsen, de énekeltem tovább. Amint a számnak vége lett a srácok semmit sem mondtak, én pedig lehajtottam a fejemet és a sírás kerülgetett.

- Ez nagyon állat volt. - kapott a fejéhez Niall.

- Hihetetlen... - mondta Zayn.

- Nagyon jó hangod van! - mondta Liam.

- Köszönöm! - mosolyogtam. - Izé... Én inkább most... Megyek...

- Nem mész sehová.

Kapott Zayn a kezemhez, és magéhoz ölelt.

- Ha azt akarod, hogy a következő napokat egyedül tölts akkor maradok.

Láttam amint nagyon furcsán figyel rám.

- Be kellene pakolni a szobámat. - mondtam.

- Most ez egyszer oké... - kuncogott, majd egy csókot váltottunk amire a többiek csak húúúzni tudtak.

Ahogy kiléptem a stúdióból azon gondolkodtam, hogy mit is kéne a bátyámnak venni. Az egyik bolt kirakatát kémleltem, és meg is láttam a tökéletes ajándékot neki, amire pont az eddigi spórolt pénzemből ki fog jönni. Bementem, és már mondtam is mit kérek!