10. fejezet

Sziasztoook! remélem senki sem lepte el magát a hatalmas tanulni valóban... Én holnap írok matekból... De egy betűt vagyis számot nem tudok belőle, de most annyira n is izgat az egész! Olyan büszke lettem magamra, mert vége megtanultam egy dalt hibátlanul elgitározni, de már másikakat tanulok  és enyhén kész vagyok az egésztől. xDD Nem kinevetni, mert nem igazán van időm gitározni, mert annyi mindennel el vagyok foglalva..... Kellemes olvasást midnenkineeek! *A videómat lejjebb megtaláljátook!* :D Kellemes olvasást! 

Eszkii: Hidd el csak jót, és köszönöm, és a kommenteket pedig örömmel! :) ♥

Dorinaa: Zayn egyik haverja. Nem is gyakorlat... Inkább... Mielőtt megnyitsz egy blogot, írj meg előre pár fejezetet, és azt írogasd folyamatosan. Én is már előre megvagyok vagy 5-6 fejezettel, és úgy folytatom, és mindennap írok, hétvégén meg le sem lehet lőni.. Gépíró leszek ezek miatt de tényleg! xDD És igen benne vagyok.♥

Trixi: Igen értem! :P De most komolyan az a négy óra vagy öt amit szenvedtem vele... Meg sem látszik rajta. xDD MEgááám. xDDD ♥

Lena: Igen az, és miért blokkoltak? Vagy mi történt? :/ Amúgy köszönöm! ♥

Szimonszii: Köszönöm! ♥ Jesszus...remélem azért aludtál!!!!!!!!!!!!!!!

Henikee: Köszönöm, és igen fog mesélni! ♥

Izii: Köszönöm ♥, és szerintem is, ők azok akikre ránézek, és Tökéletes Pár címkét simán megnyernék! 

Lana: Engem már meg is égetett... :P Köszönöm♥ 

Megvannak, s majdnem megvolt!

Apukájának az arcán láttam hogy egy kicsit elmosolyodik, majd lefagy az arcáról a mosoly.

- Honnan szerezted? - kérdezte.

- Az egyik haveromnak segítek. Ismered őket vagy sem? - kérdezte komolyan.

- Igen...

Kezeimet a szám elé kaptam, és éreztem, hogy a szívem eszeveszett tempóban kezd verni. Éreztem, hogy remegek, de egyben a vidámság is elöntött, hiszen ismeri a szüleimet.

- Gyere! - húzott oda Zayn.

Ő picit arrább ült, én pedig közelebb csúsztam.

- Róla beszéltem... - mondta Zayn.

- Elizabeth?!

Én kicsit bólintottam.

- Mesélne a szüleimről... - csúszott ki halkan a számon.

- Nem hiszem, hogy erről nekem kellene mesélnem...

- Apu kérlek. - szállt bele Zayn is.

Ő felsóhajtott, majd belement, Zayn pedig felkelt és elment valahová. Én kényelmesen elhelyezkedtem és hallgattam, hogy mit fog nekem mondani.

- A szüleid 15 évesen ismerkedtek meg. Ezt azért tudom, mert édesanyád a legjobb barátom volt akkoriban, pont úgy mint az édesapád. Anyukád is muszlim valláson nevelkedett fel, apukád pedig keresztény volt, de valamiért a két család egyszerűen nem értett egyet. Az anyukád szülei már úgy voltak evvel, hogy találtak egy férjet a lányuk mellé, de ezt nem ilyen egyszerű. Anyukád, és apukád megszöktek innen, de végig velem is tartották a kapcsolatot, szóval mindent tudtam, merre vannak, mit csinálnak. Te... 17 éves korukban fogantál meg....

Zayn visszaült mellém, és egy bögre teát nyomott a kezembe, ami még gőzölgött. megköszöntem, de figyeltem is tovább.

- Anyukád nagyon ideges lett ettől, és mind a ketten hozzánk jöttek, én pedig segítettem nekik. A születéseden is ott voltam. - mosolygott. - Miután megszülettél, még pár napig bent voltál a szüleiddel, majd a szüleid egyszerűen nem bírtak téged elhozni. Nem volt biztos szállás a fejük fölött, biztos kereset, és semmi.

- Szóval csak ezért dugtak be árvaházba? - kérdeztem és belekortyoltam a teába.

Ő bólintott egyet.

- Milyenek voltak a szüleim? - kérdeztem rá megint.

- Anyukádat Sashaanak hívják. Szenvedélyesen táncolt, de csak a muszlim vallásnak megfelelően. Apukádat Bryannek hívják, ő pedig filmesnek tanult, de zenész is voltak, meg fotós, egyszóval érzéke volt az ilyenekhez. De ha engem kérdezel, anyádra hasonlítasz. - mosolygott.

- Miben hasonlítok rá? - mosolyogtam.

- A beszéded, a külsőd. Milyen is a hajad eredetileg? - kérdezte.

- Sötétbarna.

- Nah meg akkor a hajad! A szemed az apádé.

- Esetleg van képe a szüleimről? - kérdeztem tőle.

- Igen, majd szólok a lányomnak, hogy küldjön.

- Nagyon köszönöm. - mosolyogtam.

Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Mosolyogtam, és magam elé képzeltem a szüleimet, amilyen boldogok, és felhőtlenek.

- Mesélhetek még neked valamit? - kérdezte.

Mosolyogva bólogattam.

- Amikor én is felnőttem, s elvettem a gyönyörű feleségemet, úgy gondoltam megkereslek, és magamhoz fogadlak. De nem sikerült.... - mondta.

- Zsír, tesók lettünk volna. - nevetett Zayn, s átkarolta vállamat.

Ettől elmosolyodtam.

- Akkor én most megyek... Örülök, hogy megismerhettelek, és mennek majd a képek! Amint tudok valamit a szüleidről, értesítelek!

- Nagyon köszönöm a segítségét.

Elköszönt még Zayn is majd ment.

- Ez a mai napom.... - kezdtem bele.

- Megtaláltuk a szüleidet, apám olyanokat mesélt amit eddig soha sem.... - mondta Zayn.

- Egyszóval hihetetlen. - nevettem.

Ezen ő is csak nevetett. Kezei még mindig a vállamon pihent. Egy másra pillantottunk, de teljesen megállt körülöttem ettől a világ. Teljesen elvesztem azokban a gyönyörű barna szemeiben. Ara közelített az enyém felé. A gyomrom teljesen összement, és nagyon megijedtem.

- Remélem apudnak sikerül, megtalálni a szüleimet. - gyorsan elfordítottam a fejemet.

- Biztosan! - vette el a kezét.

- Szerintem akkor én lassan megyek is...

Letettem a bögrét, majd felálltam.

- Ne már... Maradj még. - kelt fel Zayn is.

- Holnap sok mindenből írok, tanulnom kell. 

Ő csak felsóhajtott, majd mielőtt eljöttem volna, kérlelt egy képet, amit meg is csináltunk, aztán ragaszkodott, hogy taxival menjek. Én belementem. Megöleltük egymást, majd már mentem is. Amikor beültem a kocsiba, kicsit felsóhajtottam, de egyben nyugodt is maradtam.

***

Már vagy egy órája visszaértem a suliba, és a könyveket bújom, de sehogy sem megy a tanulás. Állandóan Zayn jár a fejemben s az, hogy majdnem megcsókolt, de én vagyok olyan hülye, hogy megfutamodok. Kidőltem az ágyamra, a köveim pedig csak rajtam landoltak.

Ki a fenét érdekelne ilyenkor a új gyógyszergyártás lépései, mikor súlyos válságban van az ember. Hiszen majdnem csókolóztam valakivel, az első csókom lett volna, de túl nyáfic vagyok. Ami pedig Zaynt illeti... Amióta Danivel beszélgettünk erről egyre jobban elgondolkodtam ezen, és szerintem igaza van, és már magamnak is be lehet vallani. Beleszerettem Zayn Malikba.

- Szia. - hallottam meg Patricia hangját.

- Szia. - felületem az ágyban. - Neked megvan a biosz vázlat... Pár lépés kimaradt.

Ő keresni kezdett.

- Tessék.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

Elkezdtem leírni, visszaadtam, és próbáltam csak a tanulásra figyelni.

Olyan négy felé a Patricia odaadta a laptopját, mert ő most úgy sem használja, mert elmegy valahová. Megköszöntem, majd pedig már csöngöttem is twitterre. Feltöltöttem a közös képet amit csináltunk Zaynnel, majd írtam is hozzá.

"Pillanat amikor egy barátról kiderül, hogy majdnem tesó! Köszönök mindent @zaynmalik1D"

Elküldtem és az üzeneteimet néztem, de amint megláttam a követőimet, már több ezren voltak. Kicsit sokkolt, de az üzeneteim jobban érdekeltek. Az egyik Danitól jött.

"Amint olvasod írj mi volt Zaynnel."

"Szia Dani. Hát megtaláltuk a szüleimet, Zayn apukája ismeri őket. Jah és majdnem megcsókolt..."

Elküldtem, majd mindenféle számokat kezdtem el hallgatni, és a telefonomra eltölteni. Nagyon jól elvoltam, majd amikor idő lett, lementem vacsorázni. Lent mindenki köszönte nekem és én is nekik. Nem nagyon beszéltem senkivel sem, mert a gondolataimmal voltam elfoglalva.