8 .fejezet

Sziasztok. Kicsit nagyon de nagyon köszönöm a komikat, teljesen meghaltam örömömben szinte! :P 8 komment, és 30 szavazás. Nagyon de nagyon köszönöm nektek, és remélem ez meg is fog majd maradni, mert el sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyit jelent nekem! Imádlak titeket! :D ♥♥♥♥♥

Ez a fejezet most egy kicsit másabb lesz, de remélem tetszeni fog! :D 

Kellemes hétvégét és jó olvasást! ♥♥♥

Dorinaa: Hidd el.... Nekem is kellene egy Niall, de eddig még nem kaptam meg, de figyelj, ki tudja! :P Köszönöm!♥

Trixi: Köszönöm, s örülök, hogy tetszik. Értem mire gondolsz, és jó volt nagyon!:D Sztem tudod  ki,bár lehet nem. xDD Köszönöm! ♥

Eszkii: Köszönöm,és hát sajnos megesik az ilyen!:D Meg néztem és komiztam is! ♥

Henikee: Örülök,hogy tetszett, s hogy édesnek találod őket! ♥

Szimonszii: Köszönöm, és igen, de Zaynnel képzeltem el az egészet, és már nem tudom hány fejezet már meg van írva jó sok xDD Júúúúj köszönöm! ♥

Stefii: Semmi baj, remélem jól érezted magadat! Köszönöm, s örülök, hogy ennyire feldobtak a fejik! ♥ 

Lena: Köszönöm, és tuti szeretni fogja majd mindenki őt! :D ♥

Izii: Hihihi.Hát ez Niall! :P Örülök, hogy tetszett!♥

A bátorság mindig jól jön! 

/Zayn Malik szemszöge/

Azt szokják mondani, ha az ember szerelmes a fellegek felett jár, nem is tudja miért kellett eddig nélküle élnie, és egy csomó marhaság amiben nem hiszek. Kb. két hete annak, hogy Perrie lényegében kidobott. Egy kis hülye nyáfic senki miatt dobott ki, és lényegében azt sem értem mit szeret benne. Én beletörődtem, de megmondtam neki, ha lehet soha a büdös éltbe ne keressen engemet. Nagyon is szerelmes voltam Perriebe, és milyen már mikor éppen mikor az hatodik hónapfordulónkra készülődök, és ő meg közli velem, hogy vége.

Napokig nem beszéltem senkivel, és egész nap szívtam a cigimet, és ki sem mozdultam. Végül is Laim húzott ki itthonról, miszerint Danielle áthozza az egyik táncos csajt, és muszáj vele találkoznom. Nem nagyon akartam menni, de belementem. Hiszen ha Perrie bepasizott, akkor én is képes vagyok egy nála sokkal jobb csajt keresni.

Ez volt az a nap amikor találkoztam VELE. A kicsit félénk, de szeretni való lánnyal. Dani el is mesélte a történetét, és bennem egy hatalmas űrt hagyott. Hirtelen hibásnak kezdtem érezni magamat amiért nem segítettem rajta, amiért szenvedett. Liam volt az első aki észrevette, hogy teljesen máshogy viselkedem amióta vele találkoztam. Amikor elmondtam neki, hogy mennyire furcsán érzem magam a közelében, és hogy milyen elbűvölőnek találom, a vörös haját, iszonyat szexi külsejét, a hangját és mindenét, Liam elnevette magát, és csak annyit mondott nekem:

"Haver... Te belezúgtál, ami tök jó, de szerintem lassíts egy kicsit. Elizabeth még nem ismer minket, és szerintem bőven elég neki az is, hogy új suli. Ráadásul kapásból öt új srácot is kapott a nyakába..."

Egyet is értettem vele. Persze valamennyire meg is fogom ezt fogadni tőle, de azért még sem tarthatom magam távol egy ilyen csajtól, hiszen bárki lecsaphat rá, amit nem szeretnék.

Ezekben a napokban, folyamatosan azon kattogott az agyam, hogyan lehetnék vele kettesben, vajon felbátorodna, vagy ugyan olyan kis félénk csaj maradna. Bár ahogy elnéztem Niall is eléggé rámozdult... Ez eléggé idegesített, de tutira nem akarja, mert én úgy emlékszem azt mondta, hogy nem bírja az olyan csajokat akik festi a hajukat.

A fellépés... Valami hihetetlenül magával ragadott az egész. Nem csak azért mert én voltam az aki Lizzy felsőjét segítettem felhúzni  hozzáérhettem gyönyörű alakjához, hanem mert úgy mozgott a színpadon, mint akit csak úgy oda teremtettek volna. Egész idő alatt le sem vettem a szemem róla. És amikor pedig Danielle fényképet is csinált, örültem, mert meg is lenne az első közös képem vele.

Egyenesen haza mentem, bezárkóztam, és neki láttam egy kicsit rendbe tenni a házat, hogy lenyugodjak. A takarítás alatt végig Elizabeth járt a fejemben. Beszélnem kellene velem, vagy a fene sem tudja... De beszélni kell vele!!!

Befejeztem mint, a nappaliba telepedtem le a laptopommal, majd gyorsan be is kapcsoltam. Egyből twitterre másztam, ahol már kint is volta kép, méghozzá Elizabeth tette fel.

"Egy remek nap.... Jó volt a fellépés, köszönöm @DaniellePeazer a lehetőséget, és a képet nektek:@zaynmalik1D @Louis_Tomlinson!!"

Egyből retweeteltem is, és írtam is.

"Mint mondtam, csodás volt. Örülök, hogy készült kép! :D"

Amint elküldtem már írtam is üzenetet neki.

"Szia. Nem zavarok? Gondoltam beszélgethetnék..."

Elküldtem és teljesen idiótának kezdtem magamat érezni. Alig gondoltam végig magamban ezt az egészet de már jött is egy üzenetem, és nagyon de nagyon örültem mikor láttam, hogy ő az.

Ezen csak mosolyogni tudtam de írtam is neki vissza.

"Ügyes! :) De ha fárad vagy szólj ám, mert hagylak akkor."

Alig vártam ,hogy válaszoljon, és az egész beszélgetés alatt ez volt. Már vagy 10 perce teljesen értelmetlen dolgokról kezdtünk el beszélgetni, mikro hirtelen az egyik üzenetemre már nem érkezett válasz. Danielle kezdett el hívni skypon amin meglepődtem, de elfogadtam. Majd csak Danielle és Lizzy tűnt fel, de Lizzy eléggé messze volt.

- Hali Zayn! - mosolygott Dani.

- Hy. - mondtam.

- Láttam dumáltatok és gondoltam akkor már skype! - nevetett.

Lizzy is hamarosan leült, s láttam, hogy eszik valamit.

- Jó étvágyat! - mosolyogtam.

- Kérsz, nem kapsz! - mondta a második felét undokon amin csak nevetni tudtam.

Danielle hamarosan felállt, és közölte, hogy elment Liamehez. Amint kiment belül nagyon megörültem ennek, bár fogalmam sincsen még, hogyan is érhetném meg arra, hogy jöjjön el velem randizni...

- Egy pillanat... - mondta.

Felállt, majd valahová elment, és csak egy kis zajt hallottam, de már jött is vissza.

- Amúgy... Amit az öltözőben mondtál nekem... - kezdett bele, de nem nézett egyszer sem fel.

- Pontosan mire célzol?

Igazából tudtam, hogy mire gondol,de tőle akartam hallani.

- Hát hogy... Nem találkoztunk előbb meg, hogy nem engedsz oda visszajutni.

- Teljesen őszintén mondtam! - mondtam egy kis mosollyal.

Egy kis csend lett köztünk.

- Ma mi lesz az esti terved? - kérdeztem.

Ő egy pillanatra fel nézett, majd rám.

- Hát nem tudom... - mondta. - Itt leszek végig. 

Gondolkodj Zayn... Szánalmas vagyok az már biztos.

- Lehetne kicsit személyes kérdésem? - kérdeztem.

Ő csak bólogatott.

- Sosem próbáltad megkeresni a szüleidet? - ettől én hajtottam le a fejemet.

Arra számítottam, hogy kiakad és leteszi, mivel tudom, hogy nem szereti, ha erről beszél valakivel. De nem tette, csak egy kis sóhajt engedett fel, de már mondta is.

- De már gondolkodtam rajta, de soha nem lenne annyi erőm, hogy felkeressem őket.

hangján kristály tisztán hallottam a bánatot, de ötletem az volt bőven.

- És ha valaki lenne melletted? - kérdeztem.

- Akkor már erősen fontolóra venném. - mondta.

- Segíteni akarok neked!

Ahogy kimondtam, teljesen magabiztos voltam magamban. Tudtam, hogy segíteni akarok neki, hiszen a család a legfontosabb dolog az életben, s joga van tudni, miért nem fogadták el. Számomra mindig is a család volt az, akit a legjobban szeretek. Bele se mernék gondolni milyen lenne ha nem lenne se apám se anyám, a nővérem, nah meg a húgaim. Nem lenne teljes az életem.

-  Tényleg? - mosolyogva kérdezte.

Láttam a csillogást a szemeiben, és ettől én is nagyon de nagyon boldog lettem.

- Naná! Hiszen jogod van tudni kik ők, és én meg örömmel fogok neked ebben segíteni, de esetleg van képed a szüleidről?

- Persze, és mikor kezdjük? - kérdezte.

- Hát holnap esetleg?

- Nekem tökéletes!

Ez volt az a kezdő lökés ami kellett mind a kettőnknek. Ezek után mind a ketten nagyon jól elbeszélgettünk, majdnem két órán keresztül. Lizzy egy idő után nagyon elfáradt, így mind a ketten inkább mentünk. Amint letettük, megkajáltam ,aztán pedig elmentem fürdeni, végül az ágyamba dőltem ki. Aludni viszont egyáltalán nem tudtam, csak forgolódtam, végig Lizzy járt a fejemben.