12. fejezet

Emelem a tétet, hat komment után friss! :D 
IMÁDLAK TITEKET! ♥♥♥♥

Összes kommentre a válaszom: Ha erre a feji nem is annyi izgalom jött, de a következőben két három feji már tele lesz pezsgéssel és izgalommal!






Egy érdekes kis nap kezdete....



A stúdióban, voltak hárman, de úgy éreztem, cseppet sem akarják hogy itt legyek. Rám néztek, és sugárzott róluk a gyűlölet. Én nagyot nyeltem, és Paulra néztem. Ő nem mondott semmit sem. Az egyik nő szólt, hogy menjek, és énekeljek. Bementem ahová kell, feltettem a fülesemet, majd már ment is. Énekelni kezdtem, ők pedig csak ültek és néztek ki a fejükből.
Már vagy egy órája itt dekkoltam, de nekik semmi sem tetszett amit csináltam. Nekem pedig már kezdett elegem lenni az egészből. És még csak az első dalommal vacakoltunk. Egyszer felénekeltem a felét, majd teljesen máshogy hallottam vissza a hangomat, teljesen áttuningolták. De nem szóltam semmit sem, inkább csak tűrtem. Majd még egy utoljára elkezdtem énekelni. Az egyik csaj egy hatalmasat kezdett el ásítozni, majd hallani kezdtem amit mondtak.
- Ez egy rakás szar... Menjünk már... - nyafogta.
Nekem itt betelt a pohár. Szemeimet ellepték a könnyek, letettem a fülest, majd szó szerint elfutottam. Könnyeim utat törtek, és végig folytak az arcomon. Egyenesen kifutottam az épületből, majd valaki beleütköztem.
- Liz minden oké? - hallottam Harry hangját.
Én nem mondtam neki semmit, csak sírtam. Ő átölelt, majd csak ölelt én pedig csak sírtam.
- Menjünk! - hallottam meg Paul hangját.
Egyik kezemmel eltakartam az arcomat, Harry egyik kezével pedig átölelt, majd csak a kocsi felé mentünk.Beültünk, én pedig csak eltakartam az arcomat. Egész végig a fotósokat hallottam, de nem éppen foglalkoztam evvel. Paul elindult, én pedig kifeküdtem hátul.
- Mi a baj? - kérdezte Harry.
- Soha, de soha többet nem megyek oda vissza! - szipogtam.
Amikor visszaértünk a szállodához, cseppet sem voltam jobban. Fogtam magam és egyenesen bementem. Felmentem, de nagyon semmi kedvem nem volt semmihez.
- Gyere... - mondta Harry és Zaynnék szobája felé  kezdett el húzni.
Én hagytam neki. Amikor bementünk, mindenki ott volt bent, és a tv előtt punnyadtak.
- Jesszusom, mi történt? - pattant fel Niall és jött oda hozzám.
Egyből megölelt, és én teljesen lenyugodtam. Olyan nyugtató, volt ahogy átölelt, és a hajamat simogatja. Leültünk, én pedig azonnal lerúgtam magamról a cipőmet.
- Mi volt? - kérdezte Zayn.
- Hát amikor az első dala fele megvolt, meghallgattuk, és teljesen más hangom volt, annyira eltorzították, majd amikor az egyik csak ásítozott, olyat mondott amit komolyan mondom... Nem megyek oda vissza! Inkább ne legyen lemezem, de én oda nem megyek vissza! - mondtam, és a fejemet Niall vállára hajtottam.
Ő a hátamat simogatta, a másik kezét pedig a lábamra tette.
- Akkor nem mész vissza, ilyen egyszerű! - mondta mosolyogva.
Eltelt pár perc mire, valaki megszólalt.
- Ma este elmegyünk bulizni... - kezdett bele Zayn.
- Ismersz... - néztem rá mosolyogva. - Érezzétek jól magatokat!
- Tessék? Nem, te is jössz velünk! - mondta Niall.
- Inkább kihagyom, nem szeretek buliba járni! - mondtam egy picit elpirulva.
- Akkor pedig itt maradok! - mondta.
- Nem! - nevettem. - Elmész!
Ő csak felsóhajtott. Én mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Majd mi elleszünk! - kacsintott Liam.
Nem értettem mit is akar ez pontosan jelenteni.
- Hamarosan megjön Dani, aztán én nekem meg innom nem lehet sokat, így inkább itt maradok! - mosolygott Liam.
- Miért nem? - kérdeztem.
- Egy vese... - mondta.
- Az szar! - felsóhajtottam.
Felálltam, majd adtam Liamnek egy puszit, felvettem a cipőmet, majd átmentem az én szobámba, aztán ledobtam a cipőt, és valami ruha után kezdtem el keresgélni. Egy térdnadrág, és egy bő The Ramones pólónál maradtam. Gyorsan átcseréltem a ruhát, majd ami rajtam volt, azt csak az egyik székre terítettem rá. Leültem az ágyra és laptopomat kezdtem el nyúzni. Felmentem twitterre, majd közöltem a hírt.
"Úgy néz ki az albummal várnotok kell. Nagyon-nagyon sokat. Sajnálom, de amint lesznek friss információim szólok."
Majd visszakövettem pár embert, és láttam, hogy jött bejövőm, de nem is akármennyi, kapásból 13-om. Megnézegettem őket, és válaszoltam is rájuk, de az egyik nagyon is megfogott.
"Szia Elizabeth. A nevem Mira és tiznégy éves vagyok. Lehet ezt a levelet nem olvasod el, de remélem egyszer majd igen. Az X-faktor alatt is nagyon szerettelek, amíg persze el nem tűntél. Zaynnel nagyon aranyos pár voltatok, de Niall is pont melléd illik. Remélem boldog vagy vele... És ő nem fog elhagyni!"
Mosolyogva olvastam majd már írtam is.
"Szia kedves Mira. Nagyon édes a leveled, és erre természetesen válaszolok is. Zayn és én azóta is remek barátok vagyunk, szóval állítom, hogy létezik fiú lány barátság, és Niall a legédesebb srác a világon. És én próbálok mindent megadni neki, hogy velem maradjon. Szeretem őt! Nagyon kedves vagy... Nagyon de nagyon köszönöm! Pusszy Lizzy!"
Elküldtem, majd Niall is bejött. Leült mellém, és figyelte hogy mit csinálok.
- De pontosan mi az oka, amiért nem jössz? - kérdezte.
- Nem szeretem a bulikat... - mondtam.
- Biztos van valami lényegesebb oka.
- Üvölt a zene, nem hallom ha valaki akar valamit, ja és minden tele van részegekkel, és nem mellesleg utálom a piát! - hadartam el.
- Na ez már jobb! - mosolygott, majd egy puszit nyomott a fejemre, és átkarolta a vállamat.
Aztán láttam, hogy valaki válaszol, és nem más volt mint Mira.
"Amúgy, nem messze tőled nőttem fel én is. És ami azt illeti, sokszor is láttalak titeket Zaynnel. Nem tudom mennyire emlékszel rám, de egyszer oda is mentem hozzátok..."
Ettől csak elgondolkodtam, majd be is ugrott a kép...
*Egy kislány a hintáról figyelt minket, de ami nekem annyira tetszett benne, az nem más mint a haja. Olyan gyönyörű csokoládébarna és hihetetlenül szép maga a kislány is. Majd felállt és egyenesen felénk igyekezett...*
- Zaaayn! - visítottam, mire Niall majdnem kiesett mellőlem az ágybl, én pedig csak elkezdtem szakadni a nevetéstől.
- A szíííveeem! - kiabálta Niall.
Én fetrengtem a nevetéstől, majd Zayn jött be.
- Miért nem csörgettél.. - kérdezte.
- Messze van a telefonom... - mondtam a Niall melletti éjjeliszekrényre mutatva.
Niall nevetett, Zayn pedig csak a szemét forgatta. Majd mire kicsit jobban éreztem magam már mondtam is.
- Nem tudom emlékszel-e, még Bradfordban, mikor már együtt voltál a srácokkal, volt egy kislány, aki odajött hozzánk a játszótáren, én meg csak áradoztam, róla, hogy milyen aranyos, meg édes....
Ő csak mosolyogva bólintott.
- Éppen beszélgetek vele, és olyan édes! - mosolyogtam.
Majd beszéltünk, mire ő mesélni kezdett Niallnek én pedig válaszoltam az üzenetre.
"Igen, Zayn is emlékszik rád, és üdvözöl!"
Elküldtem, majd csak kikapcsoltam a gépet. Niall megkért, hogy Zaynnel meséljünk egy kicsit, mi pedig meg is tettük amire kért.