16. fejezet

Szasztok. A hat nem jött össze, de nem akartam holnapig húzni a dolgokat. Remélem tetszeni fog nektek! :D 

Kommentekre a válaszom: örülök, hogy tetszik, és nyugalom, nem lesz itt még béke! :D 

Pusszy Lizzy! 

Ha sikerül összegyűjteni 7 kommentet holnap dupla rész!!!!



Egy kis meglepetés!

Légy erős Lizzy! - mondogattam saját magamnak.

Elzártam a vizet, egy törölközőt tekertem magamra, majd a hajamra. Kijöttem majd csak fogtam a fehérneműimet és visszamentem a fürdőbe. Megtörölköztem, majd felhúztam őket,t aztán pedig nekiláttam megszárítani a hajamat.

Amikor megszáradt a hajam csak kifésültem, majd visszamentem a szobába. Felvettem a fehér felsőmet, hozzá pedig a szoknyámat. Kivettem a táskámból a fülbevalóimat, majd csak feltettem őket. Felhúztam a magas sarkúmat, aztán csak a fürdőbe mentem. Megfésültem a hajamat, és hagytam, hogy lágy hullámokban omoljon a hátamra. Egy kis táskába eltettem egy sálat, majd még pár holmit aztán csak elindultam. Bezártam az ajtót, és a kulcsot eltettem a táskába. Végiggondoltam a levél tartalmát. Kint páran sikoltoztak amikor kijötte,de most nem foglalkoztam velük. Egyenesen a nekem kijelölt úton mentem. Egyenesen a part felé haladtam, vagyis a vízből ítéltem. Hamarosan valami fény csillant meg, és ahogy a földre néztem pár elhagyatott rózsaszirom hevert ott. Mosolyogva haladtam tovább, és hamarosan egy elképesztő látvány fogadott. Mécsesek égtek, és minden felé rózsák hevertek. De a még elképesztőbb látvány az nem más volt mint Niall. Éppen a vizet kémlelte. fekete ingben, és egy fekete nadrág van, ami egyszerűen csak jól állt rajta.

Lehúztam a cipőmet, és a kezembe fogtam, úgy léptem a homokra.

Ő egy pillanatra megfordult, és a tekintetük találkozott, arcára egy hatalmas mosoly kúszott. Letettem a cuccomat, majd odasétáltam hozzá. Ekkor láttam csak hogy rajta sincs cipő. Szemei pirosak voltak, és éppen egy könnycsepp folyt végig arcán.

Én felemeltem a kezemet, és finoman letöröltem.

- Liz... én... Én annyira utálom magam amit tettem. Nem kérem, hogy megbocsáss, csak egy esélyt adj.. Nekem nagyon sokat jelentesz! nem akarlak elveszteni! - szemeiből folyni kezdtek a könnyek.

Én finoman elmosolyodtam ,majd lassan törölni kezdtem a könnyeit.

- Megbocsátok neked! - mosolyogtam rá.

Ő hirtelen ledermedt, majd csak elmosolyodott.

- Túlságosan is szeretlek, hogy elengedjelek! - mondtam halkan.

Ő nevetve átölelte a derekamat majd csak magához ölelt.

- Szeretlek Lizzy! Köszönöm!

- Szeretlek! - mondtam.

Egymás szemébe néztünk, majd az arca közelített az enyém vele, míg végül ajkaink összeértek. Éhezők módjára faltuk egymást, de most ez nagyon jól esett. Átkaroltam a nyakát, és csak a hajába túrtam.

- De ugye tudod, hogy nem vagy normális. -  nevettem.

Csak a pokrócot néztem ami le volt terítve és hogy körülötte tele van minden mécsesekkel, meg persze a kis korás it ott volt.

- Nem nagyon érdekel.

Egy puszit nyomott az arcomra, majd a pokróc felé kezdett el húzni. Leültünk rá, majd Niall kivette a kosár kevéske tartalmát.

Ettünk ittunk, és végig csak beszélgettünk. Elmesélte, hogy mi történt, én pedig nyugodtan végig hallgattam őt. Lerítt róla, hogy semmi áron nem tenné meg amit tett, én pedig ennek csak nagyon örültem. Niall feküdt a pokrócon és az eget nézte, úgy mesélte el az egészet, én pedig csak ültem és hallgattam.

- A lényeg azt, hogy már itt vagyok! - mondtam.

Fölé hajoltam és megcsókoltam őt. Ő mind két kezével a derekamat fogta. Percekig csak csókolóztunk. Nem érdekelt semmi sem minket. Egyszerűen csak boldog voltam, hogy újra vele vagyok.

- Tudom, hogy nem kéne.... - sóhajtott fel Niall majd felült. - De jogod van tudni. Köztem és a csaj között semmi nem volt... Mármint úgy!

Emelete ki. Én csak elfordítottam a fejemet. A vizet néztem, s újra eszembe jutott az a csaj. felsóhajtottam. Éreztem ,hogy ő csak mögém kúszik és átkarol. Nem szóltam semmit sem.

- Sajnálom... - suttogta a fülembe.

- Menjünk vissza, már későre jár... - mondtam.

Felálltam. Ő is felállt, majd csak felkaptam a cuccaimat, elindultam, majd a betonos útra érve visszahúztam a cipőmet, és bevártam őt. Ő csak mosolyogva lépett oda mellém. Átkarolt majd csak elindultunk vissza a hotelba. Az út csendben telt. Nem mondtam semmit sem, mert nem akartam.

Csak reménykedni tudtam abban, hogy ez az eset nem ismétlődik meg, és nyugodtan lehetek majd Niallel... A hotelhoz érve már több sikoltozó lány jött oda hozzánk. Mi nem akartunk ott maradni így átverekedtük magunkat, és bementünk.

Amikor bementünk csak a másik idióta négy srácot láttam, akiken csak mosolyogni tudtam. Zayn rám nézett, de valahogy más volt. Arcáról bánat és fájdalom látszott. Nem értettem semmit sem. De nem volt időm ezen gondolkodni, mert Louis és Harry támadtak le egy pillanat alatt. Én csak röhögtem rajtuk, majd jól megölelgettem őket. Liamet is megöleltem, de amikor Zayn akartam, ő egyszerűen csak fogta magát és elindult felfelé. Értetlenül pislogtam magam elé. A srácokra néztem, de ők sem értettek semmit sem.

Niallel megfogtunk egymás kezét majd felmentünk. Amikor felértünk pár lány állt csak ott, meg srác, kamerával a kezében. Mi nem szóltunk semmit sem, csak mindenki elment a helyére. Niall adott egy csókot, majd bement a szobájába, én pedig elindultam az enyém felé.

- Szia! - köszönt a lány.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.

Bementem a szobámba, majd betettem az ajtót, én nekiláttam átöltözni. belebújtam a piszimbe, ami egy kockás hosszú nadrágból, és egy pántos felsőből állt. A hajamat összefogtam majd lemostam magamról a sminket. Úgy döntöttem átmegyek Niallhez mert az albumról nem mondott semmit sem. Kimentem és a lány meg a fiú az még mindig ott volt. Én csak Niall ajtajához mentem és bekopogtam. Kinyitotta, majd csak bementem hozzá.

- Csak azért zavarok mert...Az album... - mondtam kicsit zavartan.

- Öhh igen. Sikerült elintézni a dolgot, de vissza kell majd utazni legalább egy hétre Londonba. - mondta.

- És a koncerttel mi lesz?

- Az itteni koncert csak 2 hét múlva lesz. - mosolygott rám.

Nevetve megöleltem őt, majd egy csókot adtam neki, aztán elindultam visszafelé.

- Lizzy... - szólt a lány.

- Igen? - mentem oda hozzájuk.

Amikor odaértem, láttam hogy a srác az még mindig veszi a történéseket.

- Hogy van a kezed? Látom levették a gipszet! - mondta mosolyogva.

- Már jól van. Már csak kötözni kell, és pár héten belül már tényleg semmi baja nem lesz!

- Ezt jó hallani!

Még tettek fel pár kérdést, majd sikerült visszajutni a szobába. Befeküdtem az ágyba és már aludtam is.

Reggel arra keltem hogy valaki kopog az ajtón. Nem is kopog hanem szó szerint püföli az ajtót. Morogva keltem fel. Amikor az ajtó kinyílt csak sikoltoztam....