25. fejezet

Azt hiszem a végén egy kicsit meglepődés fog majd mindenkit érni. Nem tudom ti hogy fogtok majd erre reagálni, de remélem tetszeni fog! És még mielőtt belekezdenétek ,annyit még elmondok, hogy sajnálom, hogy a tegnapi rész kissé befejezésnek tűnt. A történetnek még nincs vége! Még sok minden vissza van, még akkor is ha kissé tényleg a vége felé kacsingat ez a rész is! De nyugi, a blognak még nincs végee!!! ♥

Dorinaa: igen tudom, hogy úgy tűnt, ezért is aggódtam, hogy nem fog majd tetszeni, de még sok mindent tartogatok! :D 

Trixi: Igen tudom! :D :P Köszike! :D 

demon: Örökké boldogok lesznek Muhahaa! /mondjuk ezt a feji végéből megtudod majd/ 

Franci: Köszönöm! :$ 

Lena: Köszönöööm! :D 

Izii: Köszi, és tudom... De még koránt sincs vége! :D 

Zsófii: Köszönöm! :$ Hamarosan az is lesz benne! 

Bogi: Köszi! :D 

Tökéletes 11 hónap, de vajon jó ötlet ez? 

Reggel mosolyogva keltem fel. Az órámra néztem ami már tizenegyet mutatott. Háromkor jön át Zayn, és visz el arra titkos kis meglepetésére. Felkeltem az ágyból, majd egyenesen lementem a nappaliba. Lent Dylan éppen a kávéját iszogatta, és egy szál cigit szívott.

- Mióta cigizel? - néztem rá.

- Nem olyan régóta... - mondta és kifújta a füstöt.

Én csak a szememet forgattam, majd csináltam magamnak egy szendvicset. Még a találka előtt lesz pár elintézni valóm, és a srácokhoz is át kell néznem. A szobámba felmentem, eltettem a pizsimet, majd a fogmosós cuccomat, meg még pár kelléket, majd még ruhákat, aztán pedig már késznek nyilvánítottam magamat. Egy sportmelltartót vettem fel, meg egy hosszú melegítő nadrágot, meg edzőcipőt. Hajamat összefogtam, majd pedig a telefonommal a kezembe fogtam a nagy táskámat, majd már indultam is. Az első dolgom az lesz, hogy találkozom Daniellel. Táncolni fogunk és már nagyon várom. Vagyis először egy kicsit edzek Liammel majd utána tánc. Gyalog vágtam neki az útnak, mert nincs olyan messze.

Amikor leértem a parkba Liam és Danielle már ott voltak Paul társaságában. Én csatlakoztam oda, majd a padra tettem a táskámat.

- Teszünk egy kört a tó körül és meglátjuk mennyire megy! - mosolygott Liam.

Én bólogattam. Elővettem a fülesemet, majd csak indítottam zenét. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem csak akkor jön sok-sok erő ha jó kis rock számot hallgatok. Úgyhogy Korn - Right Now indult el én pedig nekiindultam. csak futottam és futottam. Nagyon nem foglalkoztam semmivel sem. Amint körbeértünk. Liam előtt értem oda a többiekhez.

- Ezt meg hogyan? - jött Liam oda.

- Tudod... egy kis Rock zene sokra képes! - mosolyogtam rá.

- Hol van a mi kis Lizzynk aki félős és szeretni való? - jött a kérdés.

- Szerintem itt van! - mosolyogtam.

Majd még egy kicsit futottunk, de aztán már Dani kezelés alá vett. Elmentünk a táncterembe, majd egy csomó nekem még új dolgot mutatott nekem, amit tutira a színpadon is alkalmazni fogok majd.

Fél kettő volt mire a srácokhoz értünk. Zaynt sehol sem láttam, a fiúk szerint már reggel óta nincs itthon. Nem sokáig foglalkoztam evvel, felmentem és nekiláttam készülődni. Hamar letusoltam, majd már nekiláttam felöltözni. Egy egyszerű farmer, fehér pánt nélküli felső, majd csak a fekete magas sarkú. Pár kiegészítő majd egy kis smink. Mostanság nem nagyon szoktam sminkelni, mert Zayn szerint anélkül is elég szép vagyok. Mondjuk, a kijelentés előtt sem voltam az a nagy sminkelő, csak azért mert azért még sem karikás szemekkel kéne megjelenni, és másnap a hírekben lenni, hogy eddig bírtam hírnevet.

A hajammal semmi lényegeset nem csináltam. Megmostam, megszárítottam, megfésültem.

 Majd csak lementem a nappaliba.

- Nem engedlek el így! - jött oda Danielle.

- Miért? - kérdeztem értetlenül.

- Mert nem! - motyogta.

Hirtelen megragadta a csuklómat és felráncigált. De most mi baja van az én szettemmel? Hiszen egyszerű és tök jó szerintem!

Amikor felértünk a közös szobájukba Liammel, egyből a szekrényben kezdett el matatni, majd kivett belőle pár ruhát és az ágyra dobta, majd a kiegészítőket is. Én csak értetlenül pislogtam.

- Ezt veszed fel! - mondta.

Megölelt, majd már ment is. Én értetlenül pislogtam majd csak tettem amire kért. felhúztam a barna szoknyát, és a fehér csipkézett felsőt, majd a bolerót, és a kis ezüstös cipőt. Majd jöhettek a kiegészítők. Újra lementem.

- Gyönyörű vagy! - jött oda hozzá Zayn.

Elmosolyodtam majd csak egy puszit adtam a szájára. Ő is csodásan nézett ki. Egy fekete farmer, egy laza póló, majd rajt a kockás ing. Nem volt felnyalva a haja, hanem csak a rendes kis frizurája volt. Imádtam amikor ilyen, szerintem sokkal jobban is áll rajta. Főleg azokkal a szőke tincsekkel elől.

Hát először meglepett mikor megláttam benne a csíkokat, de azóta már belenyugodtam, és már nagyon is tetszik.

Láttam ahogy végignéz rajtam, amitől egy pillanatra elmosolyodtam. elköszöntünk a srácoktól, Hazza szorosan a karjaiba zárt.

- Bármi is lesz ma.. Én szeretlek Kicsi! - suttogta a fülembe.

- Én is Hazza! - mosolyogtam rá.

A többiek csak intettek, majd mi mentünk is. Paul már a kocsinál várt minket. Én csak nevettem rá, ő pedig elmosolyodott. Beültünk a kocsiba. Egymáshoz bújtunk Zaynnel. Már rá sem kérdeztem ,hogy hová tartunk, mert tudtam, hogy teljesen felesleges lenne az egész.

Csak vártam, hogy mikor fékez majd le a kocsi, és szállunk majd ki.

Hát ez olyan fél óra múlva be is következett. Amint kiszálltunk egy étterem előtt voltunk. Szóval kajálni fogunk, ez oké. Megfogta a kezemet, majd egyenesen bementünk. Egy üres asztalhoz ültünk, le.

/Zayn Malik szemszöge/

Egész este csak a másnap kavargott a fejemben. Végig csak Lizzy járt a fejemben, és... Mint lassan hónapok óta. Bezárkóztam a szobába, majd zenét kezdtem el hallgatni. De ez sem tudott kikapcsolni, inkább csak még jobban elgondolkoztam. A kis bordó dobozt a kezembe fogtam és csak forgattam. Nem tudtam, hogy pontosan mit is csináljak. Kinyitottam a dobozt, és a már jól ismerős tárgy kacsintott vissza rám. Egy pillanatra elmosolyodtam. Kivettem a dobozból a gyűrűt, majd az ujjaim közé fogtam.

Vajon jó döntés ez? Hiszen ő még csak 17 éves, még kiskorú. Tiszta hülye vagyok, ki fog nevetni, és nemet mond. De mi van ha nem... Ha ő is annyira komolyan gondolja mint én... Mert én csakis őt akarom. Miatta bármire képes lennénk. Viszont, egy dolog van ami még mindig zavar. A média... Így is alig hagyják őt békén, mi lesz ha igennel végződik a csodás este. Félek, hogy elfog durvulni minden. De úgy érzem meg kell tennem.

Jó kisfiú módjára, Dylannél jártam, és megkérdeztem erről az egészről, és ő mosolyogva belement, majd a srácok is és Danielle is. Egyedül Eleanor volt bunkó, és kiröhögött, majd elmondta miért nem kéne. Hát csak egy kicsin múlt, hogy nem pofozom fel. Úgy beszélt Lizzyről, mint egy kis darab rongyról, aki semmire sem jó. De Louis miatt el fogom őt viselni, de remélem Párizsban nem fog ilyen bunkón viselkedni, mert akkor nem hagyom szó nélkül.

Amikor megvacsoráztunk, már szépen besötétedett, így már mentünk is sétálni. Sok mindenről beszélgettünk. De persze Lizzy felhozta azt a kis témát, hogy miért pont ő... Itt egy pillanatra felnevettem.

- Tudod... Annyi ok van maiért te... Hogy szerintem egy kis ideig itt elmászkálhatnánk! - mosolyogtam és egy puszit nyomtam a fejére.

Elég sok srác járkált arra, én pedig szinte már ösztönömből húztam magamhoz szerelmemet, és csókot nyomtam a szájára.

- Imádom, hogy ennyire féltékeny vagy! - mosolygott rám, és a szemeimbe nézett.

 Az oszlopnak dőltem, majd csak mosolyogtam rá. Én is tudom magamról, hogy féltékeny vagyok, de... Ki ne lenne ha egy ilyen bomba csaj lenne a csaja, akik után döglenek a fiúk. Csak az oszlopnak támaszkodtam, kedvesemet magamhoz húztam és a kezem fenekére tévedt. Csak mosolyogtunk egymásra. Finoman csókoltam őt. Ő pedig csak lágyan alsó ajkamba harapott bele.

- Kis rosszaságom! - mosolyogtam rá, majd szenvedélyesen csókoltam őt.

Nem érdekelt, hogy most erről ki mit fog gondolni, szeretem őt, tudja meg mindenki!

- Mindennél jobban szeretlek! - néztem gyönyörű kék szemibe!

Kezemmel arcát fogtam, az ő keze pedig mellkasomon pihent.

- Én is szeretlek! - mosolygott rám.