14. fejezet

Először is... Annyira, de annyira jól estek a kommentek, és ahogy dicsértek, mindennél többet jelent nekem. Remélem ez így marad, és tetszeni fog a többi fejezet is! Ha sikerül mindig ennyit komizni, akkor napi szinten jön a friss! :) Csak rajtatok múlik! Pusszy Lizzy. 

Dorinaa: Hát igen, és Niall meg fog változni ezt garantálom! ;) 

Lena: Ne rúgd szét szegénykémet! Nem ő tehet róla, és hogy miért? Azt itt megtudod! ;) 

Trixi: Azt hiszem ez agyi részét facebookon részletesen elmondtam, és tudod? még szép, hogy tudod! Hahaha! 

demon: Azért annyira rossz nem vagyok, :P 

Izii: Köszike! :) 

Zsófii: Jaj pirulok... :$ Nagyon köszönöm! :) 

Bogi: Nagyon édi vagy, köszönöm! És remélem a többi feji is tetszeni fog! :) 

Felejtés, és megalázkodás! 

Csak ott állt, és engem nézett, én pedig őt. A szemeim könnybe lábadtak és elfordítottam a fejemet tőle.

- Lizzy! - éreztem, hogy odajön, és leül az ágyra.

Én összébb húztam magamat.

- Hagyjál... - mondtam sírva.

- Had mondjam végig... kérlek... - mondta.

- Nem! - kiabáltam sírva.

Ő meg sem mozdult mellőlem.

- Kérlek... - hallottam ahogy a hangja elcsuklik, és hozzá ér a vállamhoz.

Felálltam az ágyról, ő pedig velem szembe felállt.

- Mit magyaráznál meg? Azt ami tegnap volt? Ohh, részeg voltál, smároltál a csajjal, és fogadni merek egy felejthetetlen estében volt része. De én ebből nem kérek... Én bíztam benned, nem voltam féltékeny, hogy egyedül mész. És ezt kapom, a csaj aki úgy nézett rám, mint aki egy trófeát nyert volna. - kiabáltam, majd Paul jelent meg az ajtóban.

- Lizzy én elmondhatatlanul sajnálom ami történt...

- Egy egyszerű sajnálómmal semmire nem mész! Hagyjál békén! - kiabáltam, majd ő egyszerűen elment.

Én zokogva ültem le az ágyra. Éreztem, ahogy Zayn leül, és finoman átölel.

- Ettől akartak megvédeni... - suttogta a fülembe.

- Te mindig... - szipogtam és a szemébe néztem. - Ha nem lett volna az X-faktor...

- Igen... - mondta.

Még együtt lennénk... A kérdésemre ez a válasz. Én csak hozzá bújtam és sírtam. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik meg. Percek múlva kezdtem megnyugodni és twittereztem inkább, hogy a srácok ne velem törődjenek.

"A szív olyan mint egy porcelánbaba. Az enyémet most dobtál le a tízedikről... de úgy érzem, lent volt valaki... Aki sajnos későn ért oda, pedig mindennél jobban figyelt rám!"

Elküldtem, majd felvettem egy fekete farmert, és egy pántnélküli felsőt. A fürdőben megfésülködtem, majd csak a napszemüvegemet a kezembe vettem. A szemeim teljesen kisírtak voltak, és nem hittem, hogy a smink valamit is segítene. Fogtam a fülesemet, majd egy szó nélkül elindultam lefelé. Lent feltettem a füles majd elindítottam a zenét, és már mentem is. Nem tudom mit fogok csinálni, de az biztos, hogy a szállodában nem akarok ott maradni. Csak jártam az utcákat, és semmihez nem volt kedvem. New York hatalmas, szóval lesz mit felfedeznem.

***

Késő este mentem csak vissza a szállodába. Amikor felértem, Dani ideges arccal nézett rám, majd hirtelen felengedett és felém rohant, majd átölelt. Nem értettem mi a baja.

- Miért nem vetted fel? - kérdezte.

- Mert nem... Egyedül akartam lenni... - mondtam.

Kikerültem őt, majd a szoba felé vettem az irányt. Egyből bementem, és Harry éppen az ágyon ölt és gépezett.

-  Hali.. - mondtam halkan.

- Szia.. - ő is köszönt. 

Kopogtak és Paul jött be.

- Holnap este koncert lesz, és örülnék ha minden rendben menne... - nézett rám.

Én nem mondtam semmit ,csak ledobtam a cuccaimat az ágyra, majd előkotorásztam a pizsimet.

Reggel elég későn keltem fel. Felhúztam egy farmer miniszoknyát, hozzá egy pántos felsővel. Majd csak egy sarut, aztán pedig előhalásztam a papírjaimat.

- Hazza... Van valami programod? - kérdeztem.

- Nincs... Miért? - csillant fel a szeme.

- El kell mennem levetetni a gipszet, elvinnél?

Ő mosolyogva bólogatott, majd fogtam a cuccaimat és már mentünk is. Lent szóltunk Paulnak, aki megkért, hogy siessünk.

A kórházba érve elég sok ember várt, de én beszóltam, a dokinak, hogy sietnem kell, és mázlimba kiderült, hogy rajongóm, így azonnal behívott, és elintézett mindnet. Egy fél óra alatt mindennel megvoltunk, majd már siettünk vissza a szállodába. Paul szólt, hogy hozzuk a cuccot, majd már mehettünk is. Én a gitáromért, és a füzetemért futottam, csak vissza.

Ideje egy kicsit felengedni. Attól mert jelen pillanatban az érzéseim nem állnak a helyzet magaslatán, attól még az vagyok aki, és nem szabad elfeledkeznem a terveimről.

A kocsiban egész végig kifelé néztem, vagy éppen a füzetemet figyeltem és csak gondolkodtam. A fejemben énekeltem az egyik dalomat, majd csak elmosolyodtam. Ez nagyon jó kis dal lesz, és remélem mindenki így tartja majd.

Amikor odaértünk, én mentem be először. Teljesen fel bepörögtem az egésztől. Egyből a színpadra álltam fel, és láttam, hogy Niall engem néz és csak mosolyog.

- Ez... - alig bírtam valamit is mondani. - Már énekelni akarok! - mosolyogtam.

/Niall szemszöge/

Egyszerűen el sem bírom hinni mit tettem. Azt a lányt bántottam aki nekem a leges legtöbbet jelenti. Egyszerűen gyűlölöm magamat, és legszívesebben most azonnal felkeresném a csajt és jól beolvasnék neki, de azzal semmit sem oldanék meg. Nekem kell rendbe tennem a dolgokat.

Aznap este sokat ittam, és azt hiszem valamit tehettek is az italomba, de már nem tudom, szinte semmire sem emlékszem az estéből. És Lizzy kiabálása... Jogosan hordta le a fejemet, de ezentúl csak azon leszek, hogy megtegyek bármit, hogy csak ketten legyünk! Mindnet.... Ő az én mindenem, nem engedem őt elveszni.

Zayn idegesen csapta be az ajtómat. Én megrezdültem, és csak rá néztem.

- Ez mire volt jó? - kérdezte idegesen.

- Semmire... - fordultam el tőle.

- Szereted? - kérdezte.

- Mindennél jobban, de... az este... én nem akartam... - néztem a haveromra.

- Tudom, hiszen láttam mikor odajött, hogy undorodtál tőle. 

- Zayn... én, emlékszem arra amit meséltetek nekem... - felsóhajtottam.

- Lepd meg őt! - mondta. - Egy romantikus vacsora, vagy bármi, csak legyen romantikus!

Ezzel fogta magát és kiment. Ez az... Mármint New York totálisan nem jó hej, de holnap ha minden jól megy akkor a koncert után Orlandóba megyünk, és ott meg tudom tenni.

Hirtelen megrohamoztak az ötletek, és csak mosolyogtam. Az egyik ötletem felettébb tetszett még magamnak is. Voltam már Orlandóban, és van is egy nagyon jó kis hely, amit minden képen szeretném majd ennek áldozni. De most jelenleg a holnapi koncertre kell gondolnom, és arra, hogy Lizzy mennyire dögös lesz majd. Ugyanis nekem elmesélte, hogyan akarja majd az első igazi velünk közös koncertet levezetni.  És meg kell mondjam ő ért hozzá.

A kocsiban ülve, a napszemüveg rajtam volt, s egy percre sem tudtam levenni a szemem Lizzyről. A füzetét bújta, és csak dudorászott. Olyan édes volt, főleg a kis mosolyával az arcán.

Amikor pedig a koncert helyszínre értünk, hátul mentünk be, mert elől elég sokan voltak már. Ahogy beértünk, Liz teljesen beindult. A színpadon volt, és csak mosolygott, meg a közönség sorait nézte.

- Pár órán belül ez itt mind tele lesz, és másra sem várnak csak rátok... - mutatott ránk. - De én leszek az első, én leszek az aki mosolyogva üdvözli őket, és énekel. El sem hiszem, hogy itt vagyok! - mosolygott és rám nézett.

Mélyen a kék szemibe néztem, majd ő pillanatok alatt elfordult tőlem. Felsóhajtottam, majd levágtam magam az egyik székre. Minekünk már megvolt a hangpróba, egyedül Liz az akinek próbálni a kell. Az egyik számát énekelte, közben pedig állítgatták neki a mikrofont. Az egyik számunkat kezdte el énekelni, nevetve. Én is csak mosolyogtam rajta, de minket Paul elzavart az öltözőbe. Belépve, pár riporter várt minket, de én nem akartam, így elvonultam.

Csak a kis meglepetésen agyaltam, és azon izgultam vajon Lizzy mit fog szólni, és hogy képes lesz-e nekem megbocsátani.