33. fejezet

Kicsit elszomorított a négy komi... De most dupla fejit kaptok. Remélem erre több mindenki ír! És igen... Én ezen a részen sírtam, nem is kicsit. Ezt a fejezetet megálmodtam, és úgy gondoltam megosztom veletek. Borzalmas álom volt..... Mindenki véleményére kíváncsi vagyok, és továbbra is várom a szavazatokat, hogy a következő blogban kit akar szereplőként látni. 

Dorinaa: Köszönöm ez jól esik! :D Ebben most nem lesz szerepe de a következőkben igen! 
Trixi: Ezt jó hallani! Köszi a szavazatot! ;) 
Vikii: Oké... én most egy picit félek tőled, szóval ha holnap nem jelentkezem akkor elbújtam előled... mert ezért a fejiért tényleg megölsz! És Anne meg Zayn nem fognak kavarni! 
Izii: Itt is lenne, remélem megérte várni rá! Köszönöm! :) 

Ne hagyj el!!!

/Zayn szemszöge/

Beköszöntött a szeptember, Lizzy pedig nekikezdett a tanulásnak. Bár alig tanul valamit, mindig ötösökre értékelik őt. Nagyon okos egy csaj, és én a leges legjobban imádom őt. Nem várom a novembert, meg akkor megy turnézni, de legbelül örülök ennek, hiszen imád énekelni. Bár az a pár hónap nélküle rossz lesz, de amikor csak tudok ott leszek a koncertjén.

Eleanor és Lizzy nagyon jóban letek, és Danielle továbbra is táncolni tanítja őt. Még nem láttam mire képes, de biztos hamarosan láthatom majd őt.

A tegnap estét együtt töltöttük, és meg kell mondjam mesés volt, hiszen előző hetet Dublinban töltötte, a barátaival.

Az este olyan... Hihetetlen volt. Újra magamhoz húzhattam szerelmemet, és.... Olyan fenomenális volt.  Nem tudom mihez kezdünk majd akkor amikor már egy hónapig nem látjuk egymást, szerintem egy jó ideig nem lát majd minket senki sem ami azt illeti. Most ezt, az egy hetet is egyszerűen szörnyű volt nélküle kibírni. Este nem volt kit magamhoz húzzak, kit csókolgassak, és akinek csodás fedetlen testét bámuljam. Oké Zayn... Elég a fantáziálgatásból... De istenem... Hogy ne képzelegjek mikor itt szuszog édesen a vállamon, és egy kis textil fed minket. Kezemmel végig simítottam fedetlen hátán. Legszívesebben lehúztam volna róla a takarót, hogy csodálhassam őt, de tudtam, hogy ennek ő már annyira nem örülne.

Láttam egy kis mosolyt az arcán.

- Jó reggelt! - nyöszörögte.

Én is köszöntem neki, majd a fejére nyomtam egy puszit. Nyújtózkodott majd csak még jobban hozzám bújt. Én elmosolyodtam, és tovább simogattam a hátát.

- Mi lenne... Ha egész nap itt maradnánk?

Kérdeztem miközben fölé tornyosultam.

- Csábító ajánlat, de sajnos nem lehet!

Mint aki meg sem hallottam tapadtam ajakira és finoman rá nehezedtem.

- Zayn! - nevetett. - Nekem délutánra programom van...

- Csak nem randi? - néztem rá.

- Sajnos igen! - kuncogott. - Több millió rajongóval akik csak engem akarnak.

Könnyeden végigsimított a hátamon.

- Ez van... - nevettem, majd könnyeden mellé dőltem le.

Ő csak nevetett, majd kiszállt mellőlem és egyenesen a fürdőbe ment. Annyira utána mentem volna, de nem szabad, hagynom kell őt készülődni. Felhúztam az alsómat majd csak lementem a nappaliba. Lent Niall éppen a pofáját tömte, de ezen meg sem lepődtem. Harry és Louis beszélgettek és teáztak, míg Liam és Danielle a nappaliban tvztek. Csináltam magamnak kávét, majd Lizzynek is csináltam, aztán pedig csináltam szendvicset is. Egy pillanatra felmentem, hogy felöltözzek. Majd újra csak a konyhában voltam.

Hamarosan Lizzy is lejött, majd kettesben kiültünk az udvarra. Megreggeliztünk, majd én csak rágyújtottam. A kávénkat ittuk csak összebújva.

- Lehet hülyének nézel majd... - kezdett bele Lizzy. - De esetleg a karácsonyt tölthetem veletek?

Láttam ahogy egy kicsit elpirul, de felettébb jól esett a kérdése.

- Hát persze! - mosolyogtam csak.

Nagyon jól esett a kérdése, bármennyire is korai vagy sem. Viszont tegnap engem lenyűgözött a franciájával.  Soha nem volt az erősségem, és ahogy láttam a húgomnak sem, de Lizzy egyenesen profi volt bennem. Láttam amint Hazza is csak néz rá mint valami hülye.

- Amúgy meg... Ne csodálkozz ha ki fognak készíteni az este... - mondtam neki.

Ő csak felnézett rám. Elnyomtam a cigimet.

- Elég sok minden miatt találgatnak, hogy eltűntél meg ilyenek. Szóval..

- Nem baj, majd elmondom amit tudni akarnak, persze mindent csak finoman! - mosolygott.

Annyira szeretem, hogy ennyire közvetlen. Felnézett rám, majd csak megcsókolt.

Más lányok biztos beszóltak volna, mikor cigizésem után megcsókolnának, de ő soha nem szólt. Még utána sem fintorodott el vagy valami. lehet a fejében szid ezért, de olyan jó hogy nem mondja vagy mutatja ezt ki. Viszont ami azt illeti kezdek fokozatosan erről a rossz bagózásról lemondani. eddig képes voltam napi több szálat is elszívni mostanában pedig reggel és napközben max kettő. Lizzy miatt mindenre képes vagyok.

Kicsit már nagyon is várom, hogy végre nyugalom legyen, és ténylegesen együtt tudjunk élni Lizzyvel. Most is alig tudunk együtt lenni a lakásunkban. Azért akartam annyira, hogy ma nálunk legyünk, hogy nyugodtan, kettesben lehessünk. De hát ez nem így alakult, meg neki most különben is készülni kell mert hamarosan mennie kell.

Amikor ő felment készülődni, én bementem a nappaliba a többiekhez. Leültem, majd csak az időjárás jelentés volt. Kibaszott nagy vihart mondanak mára....

Amikor Lizzy is lejött, egy farmert, torna cipőt és egy pulcsit láttam csak rajta.

- Szólok Paulnak, hogy vigyen el... - mondtam neki.

- Nem kell. Magamtól megyek! - mosolygott.

- Csak nem engedem... Vihart mondanak mára... - mondtam aggodalmasan.

- Nem lesz baj!

Karolta át a derekamat, és egy csókot nyomott az arcomra. Nagyon de nagyon nehezen, de belementem, hogy egyedül menjen el. Ahogy kilépett a házból, hosszasan megcsókoltam őt, aztán pedig elengedtem. Ő beült a kocsijába, majd elhajtott. Legbelül nagyon rossz érzésem volt. Nem volt sok ideje beérni, de mivel annyira messze nincs kocsival a stúdió, így biztos voltam benne, hogy időben beér.

Amikor elkezdődött a műsor mi a tv előtt ültünk, időközben Dani és El is befutottak. Majd a vihar is nekikezdett, és tényleg nagyon durván kezdett el esni.

- Lizzy... Olyan rég láttunk már téged... Mesélj csak mi újság. - mosolyogott a pasas.

- Köszönöm szépen jól vagyok, és minden egy aminek menni kell! - mosolygott szerelmem.

- Tényleg újra iskolába jársz? És ennek mi volt az oka?

- Igen újra csak a bradfordi padokat koptatom, és azt hiszem a céltudatom, és a teljesítési vágyam. 

- Teljesítési vágy?

- Igen. Engem úgy neveltek, hogy mindig küzdjek azért amit kitűztem magam elé. És az érettségi pont egy ilyen dolog.

- Céltudatos vagy...  És a jövőre nézve mik a célok?

- Hát folytatom az éneklést...

- De minden lánynak vannak gyerekkori álmai? Neked mi?

- Régen ölni tudtam volna ha angoltanár lehetnék, aztán a dráma is érdekelt, de most inkább az orvosi az ami jobban érdekel.

- Orvosi?

Oké ez most engem is meglepett... Ezt nem gondoltam volna. Jó mondjuk régen is felhozta ezt a dolgot, de nem nagyon foglalkoztunk evvel.

- Mindig is nagy rabja voltam az ilyen filmeknek, és kicsi korom óta én vagyok az a lány aki mindig mindenkinek segít ha bajba jutott. Nem zavar a vér vagy az ehhez hasonló dolgok sem.

- Akkor én sok sikert kívánok neked!

Majd csak a suliról és rólam kezdték el kérdezni.

- Sokan azt találgatják, hogy akkor most mi is van közted és Zayn között... hiszen olyan gyorsan jönnek az események.

- Eljegyzett, és hozzá költöztem. Én ezt nem érzem korainak, hiszen már lassan úgy ismerem őt mint a tenyeremet. Mindennél jobban szeretem, és... Vele képzeltem el az egész életemet!

Arcomra egy hatalmas mosoly ült ki. Pár percig még ott tartották, majd csak vége lett. A vihar még erősebb lett mint volt. Én ideges voltam, nem is kicsit. A lábam szüntelenül járt, és a pulcsim ujját is folyamatosan piszkáltam.

Egy hatalmas puffanásra lettünk figyelmesen, de ahogy mindegyünk az ablakhoz ment semmit sem láttunk, csak sikoltozást hallottunk. Paul is odajött, majd hamarosan szirénákat is hallottunk. Paul elmondta, hogy egy fekete Rang Rover ütközött.

- Mi a rendszám? - ordítottam rá.

Amikor elmondta, és majdnem infarktust kaptam.

- Ne... Lizzy! - kiabáltam.

A vérnyomásom az eget csapdosta. Nem törődtem semmivel sem, felnyitottam az ajtót, majd eszeveszett rohanásba kezdem bele. Alig volt tőlünk pár méterre. Amikor megláttam a füstölgő, roncsolásig tört autóját zokogni kezdtem. Láttam amint eszméletlenül fekszik ott. Esz né nélkül, mit sem törődve a rendőrökkel ,odarohantam és csak térdre estem , és zokogtam. Teste hideg volt, és szinte élettelen. Az eső megállás nélkül zokogott, és nem akartam mást, csak őt visszakapni. Óvatosan kihúztam őt, hogy még véletlenül se essen baja.  Testéből ömlött a vér, egyenesen rám. csak ott szorongattam őt, és sírtam.

- Lizzy... Kérlek... Lizzy! - zokogtam.

Majd csak egy nagyok ordibáltam, és csak öleltem magamhoz őt. hamarosan két rendőr szedett le róla, és a mentősök vették őt kezelősbe. Én nem ellenkeztem, nem volt rá erőm. A srácok is kint voltak, én pedig csak ott álltam, sírtam, a ruhám tiszta vér volt. A srácok egyből odarohantam hozzám, a vihar pedig csendesedni kezdett. Én alig álltam a lábamon, Louis és Liam karoltak át, hogy talpon maradjak.

- Nem... - nyöszörögtem.

Az mentősök betették az ajtót, majd egyből el is hajtottak. Paul pedig már ott volt. Beültünk majd ő rátaposott a gázra és követte a mentőst.  Könnyeim szüntelenül folytak és folytak.

Nem veszíthetem el őt, csak őt nem. Ő a mindenem, az életem. Nélküle senki vagyok. A srácok semmit sem szóltak. Amikor odaértünk, én a még mozgó kocsiból pattantam ki, és végig néztem ahogy szerelmemet betolják. Besiettünk.

- Elizabeth Momsen... - mondtam rekedtesen.

- A műtőbe viszik, ennél többet nem mondhatok, sajnos várniuk kell.

Én idegesen csaptam rá a pultra majd csak egy üres sarokba kuporodtam le. Lábaimat felhúztam, kezembe temettem az arcomat, és csak sírtam.

- Zayn... Minden rendben lesz... - jött oda hozzám Hazza és Niall.

- Mi van ha nem... - néztem rájuk könnyes szemekkel. - Nem akarom elveszteni őt!

- Nem is fogod! tudod, hogy milyen erős, te ismered őt a legjobban! - mondta Niall és megszorította a vállamat.

A tv is élesen felszólalt.

- Most kaptuk a hírt, hogy Elizabeth Momsen autóbalesetet szenvedett nem messze a háztól, ahová éppen haza tartott. Úgy tudjuk súlyos sérülésekkel szállították kórházba...

Ökölbe szorítottam a kezemet. Most a média hiányzik a legkevésbé.

Percek múlva Miriam rontott be a kórházba.

- Kicsim! - szólalt fel Niall.

Felpattant, majd megölelték egymást. Én is felkeltem. Majd amikor Miriam rám nézett egy pillanatra egy kis sikolyt fojtott el majd zokogva ölelt meg, és én is őt. Sírva nézett végig rajtam.

- Istenem... - mondta nagy nehezen.

Paul hozott nekem tiszta ruhát, amit a mosdóban át is vettem. Szemeim tiszta vörösek voltak, és mást sem akartam, csak azt remélni, hogy ez egy rossz álom, és minden rendben van. Megmostam az arcomat, majd megtöröltem, és kimentem. Viszont meglepett amikor kint a szüleimet és a húgaimat találtam. Anyu sírva borult rám, és én is csak sírtam. Majd apu bíztatóan hátba veregetett és a két húgom is megölelt. Nem mondtam semmit, Hazza avatta be őket mindenbe, én beszélni is alig tudtam.

Folyamatosan segítőket kértek a műtőbe, és bennem a legrosszabb fogalmazódott meg. Leültem és a lábam folyton csak járt.

- Az én hibám ez az egész! - sírtam.

Könyököm a lábamon kevert, kezeimmel eltakartam az arcomat.

- Nem a tied! - simogattam a hátamat anyu.

- De... ha vele lettem volna, és nem ő vezet hanem Paul. Most otthon lennénk. Soha nem vezetett még ilyen időben, Paul pedig igen! - sírtam.

- Nem a te hibád!

Mondta Safaa, az ölembe mászott és csak megölelt. É magamhoz szorítottam és csak öleltem őt.

Az idő csigalassúsággal telt el, én pedig három óra alatt majdnem két doboz cigit végeztem ki. Nagyon is idegesített, hogy senki semmit sem mond.

- Zayn... Még egy cigit elszívsz én komolyan mondom kidobom... - morogta rám apám.

Visszatettem a zsebembe, majd az orvos is jött. Én pattantam fel először és siettem oda, majd a többiek is.

- Ugye jól vagy? - kérdeztem azonnal.

- Ezt nem tudom. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. És még egy daganatot is találtunk a gyomrában... - mondta.

Bennem még a levegő is beszorult.

- Még korai fázisban volt, így el tudtuk távolítani, úgyhogy evvel semmi baj nincs már!

Mindenkiből egy könnyed sóhajtás szaladt fel.

- Viszont és az miatt jobban aggódom, hogy az agya mennyire károsodott, ugyanis agyrázkódást szenvedett, és nem kevés ideig oxigénhez sem jutott. Ezért hogyha felébred és nem emlékszik magukra... Akkor ne csodálkozzanak, de idővel mindenre emlékezni fog! - mondta.

Belőlem újabb könnycsepp csordult ki.

- És mije sérült még? - kérdezte remegő hangon anyu.

- Egy csigolyája megrepedt, és pár bordája, meg ezek mellett számos karcolást és vágást sikerült beszereznie. - mondta a doki.

Belőle a könnyek előtörtek. Majd elmondta, hogy egy nagy kórterembe tették, hogy mindenki be tudjon menni, és ne kelljen a sajtó miatt itt nyomorognunk. Mi pedig megkértük őket, hogy ne mondjanak semmit sem Lizzy állapotáról. Ők kedvesen bólogattak mi pedig egyenesen fel mentünk. Én voltam az első aki benyitott, majd amikor megláttam őt, csak sírni tudtam. Csövek lógtak belőle, és a szájából is. Mindenki bement, én csak sírtam, és láttam ahogy Miriam, is és lassan Niall is. A srácok próbáltak erős maradni, Harry szemében ott láttam a csillogást, anyu is csak pityergett. Felültem Lizzy ágyára, majd csak fölé hajoltam.

- Tarts ki... - suttogtam, majd csak egy csókot nyomtam a fejére. Mindenki csendben volt. Safaa és Waliyha is odajöttek hozzá és csak simogatták a másik kezét. Olyan jó volt nézni, hogy a húgaim is ennyire szeretik őt. Ahogy őket néztem egy pillanatra elmosolyodtam.

- Holnapi napot akkor lemondjuk... - mondta Liam.

- Nem! Elmentek, mert el kell mennetek! - mondtam.

Holnap lesz egy interjú, amire el kell menjünk, de én nem fogok, ők viszont igen. A srácok csak bólogattak, én viszont nem voltam hajlandó elmenni. de éjfél felé már úgy zavartak el onnan engem. Paul visszavitt a srácokkal közös házba. Kint leültem de cseppet sem tudtam aludni. de hogy is tudhatnék? Szerelmem éppen a kórházban van, élet halál közt... És még az sem biztos, hogy ha felébred emlékezni fog rám.

De úgy is emlékezni fog, hiszen ő nagyon erős lány, és küzd mindig. Elővettem a zsebemből a telefonomat, és a régi videókat néztem amit még anno csináltam magunkról.

- Lizzy nézz ide kérlek... - nyafogtam.

Lizzy a kamerába sem nézett, kezével takarta el az arcát. Hirtelen elmosolyodtam ezen. Olyan jó lenne ha megint ugyan azok lennénk. Az a két önfejű tini akik csak megszegték a szülő szabályokat, és nem érdekelte őket semmi, csak kettejük.