48. fejezet

Ez az utolsó előtti fejezet... A köviben ugrani fogunk pár évet. Próbálom nagyon, de nagyon jóra megírni az utolsót, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését, és igazán szép legyen. Ami pedig a következő blogot illeti, azt tervezem, hogy a jövő héten hozom a részt, de lehet, hogy hétfőn, a ti döntésetekre is kíváncsi vagyok! 

Dorinaa és Lena: Jó, hogy ezt váltotta ki belőled, mert belőlem is! :D 
Stefii: Ez aranyos, köszi! :) ♥♥♥
Trixi: Annyira szeretem a beszólásaidat! ♥ A faszt... Ez NEM szappanopera! Ha az lenne kitépném az összes hajam, de mint láttad, megvan az összes egytől egyig! /mondjuk az más kérdés, hogy reggel előszeretettel gyilkolom őket! xDD/
Izii és Zsófii: Örülök, hogy tetszik! :) Nagyon kedves tőletek, hogy ennyire tetszik ahogy írok.
Bogi: Természetfeletti? Azért az nem! :P De köszönöm! :D 



Otthon a kicsivel!

/Lizzy szemszöge/

Olyan furcsa volt megszokni, hogy most már egy kislányom van, akit én táplálok, akit ezentúl nekem és Zaynnek kell felnevelnie. A kicsi? Hát ő a világon a legédesebb baba. Igazán nyugodt, és figyelmes. Minden kis zajra felfigyel, egyszerűen nagyon érdeklődő. Viszont nagyon is örülnék annak, ha otthon leszünk akkor is ilyen kis nyugodt marad.

Zayn elmondta mennyire sokan gratuláltak nekünk, de az jobban meglepett, hogy mennyi volt ezek között a híresség. Legelső állítólag Conor volt, aki pár napja fel is hívott, és így is gratulált nekünk, és azt mondta, hogy mindenképpen meg fog minket látogatni amint teheti.

Ma mehetek haza a jó pár napos bent lét után. Nagyon de nagyon várom már. Felhúztam egy rövidnadrágot, egy pántos felsőt. Majd pedig egy laza felsőt húztam rá. A kicsit is felöltöztettem, és a kis hordozójába tettem. Nem akartam letakarni, mert túlságosan is féltettem a kislányomat. A kezembe fogtam, majd pedig elintéztük a papírokat, nem kértem a tolókocsis verziót, inkább a saját lábamon akartam távozni. Ahogy hátra értünk, beültünk a kocsiba, én hátra, a kicsit elhelyeztem, majd a Zayn is beült, és már mentünk is. Kamilah végig teljesen csendben volt, elaludt.

Ahogy a kocsi leparkolt én is nekiláttam, majd a kicsivel, mentünk is. Zayn hozta a többi cuccomat. A nappaliba mentünk, kivettem a picit, és csak a kanapéra tettem, mellé ültem le, és mosolyogva figyeltem. Hamarosan szerelmem is csatlakozott hozzám.

- Soha nem voltam még ennyire boldog... - mosolygott Zayn. - Végre van egy családom, és most vagyok a legboldogabb!

Ezen én is csak mosolyogni tudtam. Odahajolt hozzám, és adott egy csókot.

Délutánra átjöttek a srácok, én pedig ennek nagyon örültem, viszont a kicsi már nem annyira. Ahogy a srácok kezébe adtam, folyamatosan csak sírt. Én a kezembe vettem, aztán majd ringatni kezdtem. Egy szó nélkül felvonultam a szobába. Csendben leültem a hintaszékbe, kezemben a kicsivel.

Nem tudom mikor de én is elaludtam, majd csak arra keltem fel, hogy a kicsi sírni kezdett. Ringatni kezdtem, majd elláttam amivel kellett. Lefektettem az ágyába, én pedig lementem a többiekhez. Leültem a kanapéra, Zayn pedig átkarolt. Kicsit fáradt voltam, a szememet dörzsöltem, majd pedig a fejemet a vállára hajtottam. Nagyokat pislogtam.

- Pihenj le! Most az nagyon jót tenne neked! - mondta Zayn.

- Tényleg pihenj le. Ha baj van felkeltünk! - mondta Harry.

Felbattyogtam, majd ki is dőltem az ágyban. De persze nem tudtam sokat aludni, mert hát a kicsi az kicsi,. és neki kell most a figyelmemet szentelni, és magamat a második sorba hagyva.

/Zayn szemszöge/

Lizzyn máris látszik, hogy fáradt. Persze én is tudtam, hogy ez lesz, de azért remélem majd az este egy kicsi nyugta lesz. Szeretném ha nem lenne ennyire karikás a szeme, nem ásítozna, és minden oké lenne vele. Oké... Tudom, hogy ez nem szép tőlem. A lányom is pont ugyan olyan fontos nekem, de mégis csak a szerelmem az aki kimerül ettől.

Este fáradtan dőltünk be az ágyba. Magamhoz szorítottam őt, és el sem akartam engedni. Egy darabig ment is, de a kicsi felsírt. Úgy döntöttem én megyek át, ő pedig had aludjon. Átmentem a kicsihez aki vadul üvöltött. Felemeltem a kiságyból, majd leültem vele a hintaszékbe. A kezembe fogtam, és halkan énekelni kezdtem. Ezt akkor is nagyon szerette már, mikor még meg sem született. Mindig énekeltem neki, és mindig el is nyugodott. És most is így lett. Csendben elaludt, én pedig amikor már minden rendben volt, csendben visszafektettem őt, majd visszamásztam  szobába.

***

Reggel mind a ketten kipihenten keltünk, majd mind a ketten egyből a kicsihez mentünk át. Békésen szúszndítózott még. Volt időnk még. Mind a ketten letusoltunk, majd felöltöztünk.

- Ma mi legyen a program? - kérdezte miközben hátulról karoltam őt át.

- Elmehetnénk a srácokhoz. Úgy is már nyaggatnak, hogy látni akarják a kicsit! - nevettem el magamat.

- Pedig tegnap itt voltak.

- Igen csak Kamilah nem volt nagyon jó bőrben! - nevettem.

Ő is elnevette magát. Megbeszéltük, hogy először megkajálunk, a kicsit is megeteti, majd az után mehetünk. Én lementem, hogy reggelit csináljunk, ő pedig addig összepakolja a dolgokat.

Lent nekiláttam egy könnyed rántottának. A babaőrön keresztül hallottam, ahogy a kicsivel beszélget, és énekel neki. Mosolyogtam csak rajta.

- Na gyere kicsim, apuci már vár lent minket!

Elmosolyodtam, majd csak gyorsan a tálakra tettem a reggelit.

- Na hogy vagy kicsikém? - vettem át tőle a kislányunkat.

Még mindig olyan puha és bársonyos bőre van, és nem tudok betelni vele. A kis törpi elaludt a kezembe, nekem pedig nem volt erőm őt kitenni, így a kezembe fogtam, és úgy álltam neki a reggelinek.

Elég hamar útra késszen álltunk. Én fogtam a kezemben a hordozót, ő pedig úgy döntött, hogy vezetni fog. Kint rengetegen álltak, de próbáltunk nem rájuk figyelni. A kicsit Lizzy óvatosan elhelyezte, majd beültem hátra, ő pedig előre.

A srácokhoz érve ugyan ez az állapot várt ránk. Rengetek tömeg, és az izgatott srácok. Anyuék is itt voltak, és már annyira várták, hogy az unokájuk a kezükben legyen. Belépve a házba rájuk is vetették magukat, lát látszott mennyire imádják már most a picit. A húgom Safaa is úgy nézte, és alig várta, hogy az ő kezében is ott lehessen, egyetértve a másik húgommal és a nővéremmel is. Jól esett azt nézni, mennyire örülnek neki!