35. fejezet

A sok deprimálás után most egy vidámabb rész következik, és sokat mosolyogtam mikor ezt a részt írtam, és remélem nektek is tetszeni fog majd! 

Stefii: nem is tudom mit mondjak... Olyan aranyos vagy, de ezt már eddig is tudtam. Mindig olyan őszinte vagy velem és ez nagyon tetszik. örülök, hogy a történetem ennyire megfogott, és mint mondtam, már nagyon várom a te kis történetedet is! Én is szeretlek! ♥

Dorinaa: Jaj nagyon de nagyon szépen köszönöm! :D ♥

Trixi: Oké, elhiszem neked! :P Azt tudom, ha azt szereted, amúgy meg fájnak a lábaim, de megérte annyit ugrálni! xDD 

Lena: Örülök, hogy tetszett... és amint tudok megyek is! ♥

Zsófii: Nem baj az! :) Örülök, hogy tetszett! 

Bogi: Hát igen... De azt hiszem hamar el fogunk róla feledkezni! :P 

Otthon édes otthon! 

Végre hazamehetek!!! Bár a másik árnyoldala, hogy ezt valakinek sikerült kikotyognia, és hát nem kevesen vannak a kórház előtt. A baleset óta senki semmit sem nyilatkozott az állapotomról, így még senki semmit sem tud. Ahogy a fürdőben voltam, és készülődtem, kicsit nagyon rossz volt. Az arcom még mindig véraláfutásos volt, csak úgy mint a kezem, és szinte majdnem az egész testem. Oké nem kell megijedni de tényleg. Az arcomon volt egy nagyobb meg két kisebb, a kezemen is alig pár darab, a lábamon is, és a hasamon is. De különösebben semmim sem fáj, és teljesen jól is érzem magamat.

Amikor felöltöztem, megfésültem a hajamat, majd Zayn által kölcsönadott sapit a fejemre tettem. Egy kicsit nagy volt rám a baseball sapi, de most ez legyen a legkisebb bajom, takar és ez a lényeg. Ahogy kimentem Zayn és Hazza meg Paul és Rich már vártak rám. Mosolyogva megöleltem őket, majd pedig összekulcsoltuk az ujjainkat Zaynnel és egyenesen lementünk, hogy elintézzük  a papírokat.

Amikor mindennel megvoltunk jött a neheze. A sapkára felhúztam a kapucnit, majd Hazza és Zayn átöleltek, és én pedig amennyire tudtam takartam magam. Amint kiléptünk mindenki megrohamozott minket. Paul és persze Rich azonnal tették amit kell, majd egyenesen a kocsiba ültünk be. Én összekuporodtam, majd már indultunk is.

Már most teljesen elegem van ebből az egészből. Mekkora nagy médiaverést képesek ebből az egészből csinálni, pedig semmi mást nem akarok csak nyugit.

Ahogy egyenesen hazafelé tartottunk, a srácok folyamatosan szórakoztattak, és szinte már könyörögtem nekik, hogy fejezzék be mert szörnyen fáj a hasam tőlük.

- Ne már! pedig most jött volna a legjobb! - röhögött Hazza, majd egy hatalmasat böfögött.

Mindenki röhögött csak a kocsiba, még Paul is meg Rich is. Szegények most teljesen kikészültek tőlünk.

Ahogy a házhoz értünk, kiszálltunk, majd csak egyenesen befelé mentünk. Beérve csak felsóhajtottam.

- Mi nekilátunk főzni, te addig csak tusolj le, meg mindent amit csak gondolsz. - mondta Zayn.

- Ti készítitek el az ebédet? - kérdezte.

- Igen, de sipirc! - mondta nevetve.

Én magamhoz húztam és megcsókoltam őt.

- Héé, én iiis! - jött oda csücsörítve Hazza.

- Tedd magad takarékra haver! - nevetett Zayn.

Én nevettem, majd sikeresen feljutottam a szobába. Ahogy benyitottam egy pillanatra csak elmosolyodtam. Betettem magam mögött az ajtót és egy kicsit nekidőltem. ahogy végignéztem a rendezett szobán, csak az jutott az eszembe, ha rajtunk múlik nem sokáig lesz ilyen rendezett...

Elnevettem magam a gondolataimon, majd csak kerestem valami tisztaruhát, aztán pedig bementem a fürdőbe. Bezártam az ajtót, majd csak ledobtam ruháimat és a zuhany alá álltam.

Ahogy ott álltam és engedtem magamra a vizet, úgy éreztem most már semmi bajom nem lehet. Hazza és Zayn lent főznek, és így senki sem bánthat. A két legmegbízhatóbb ember velem van és ennél több nekem nem is kell. Viszont most inkább a konyha épségéért aggódom, és hogy majd mennyit kell takarítanom utánuk.

Amikor felöltöztem, fogtam a telefonomat, és már le is mentem. Elég vicces jelenet fogadott amikor leértem. Harry egy szál alsóban a tűz fölött lévő valamit kevergette, Zayn pedig farmerben volt. Gyorsan lekaptam őket, majd bementem én is, és felültem a pultra.

- Na mit eszünk? - kérdeztem.

- Finomat! - mondta Harry.

Én csak felkeltem majd egy kicsit belerúgtam a seggébe. Mind nevettünk, én pedig elővettem a tálakat és úgy döntöttem kint eszünk, így kint megterítettem, majd leültem a hintaszékbe és a telefonomat nyomkodtam. Twitterre mentem fel ahol először írtam pár sor.

"Üdv mindenkinek! Először is köszönöm azoknak akik kitartottak eddig is mellettem. Most már jól vagyok, otthon vagyok... és azt hiszem hamarosan ebédelünk is. Háhááá. Milyen jó már nekem.. Két pasi főz nekem... Jaj de jó!"

Majd csak a képet hozzá csatoltam, aztán pedig néztem az üzeneteimet, de legfőképp Anne üzenete érdekelt. Amint megnyitottam, nagyon sok mindent írt, mait el is kezdtem olvasni.

"Szia... Sikító rohamot kaptam, attól amit írtál. Naná, hogy találkoznék veled. " Megadta a számát én pedig csak olvastam tovább a sorait

"El sem hiszem, hogy baleseted volt ,istenem minél hamarabb épülj fel, én imádkozom érted, és annyira sírtam, sírok. Remélem hamar trendbe fogsz jönni... Hiányzol, és... Hívj amit tudsz... "

Amire visszaírtam neki, a srácok már kipakolták a spagettit. Mertünk magunknak, én pedig elkezdtem hívni Annet.

- Tessék... - szólt bele egy kedves kis hang.

- Anneval beszélek? - kérdeztem.

- Igen én vagyok, maga ki? - kérdezte.

- Szia Anne. Elizabeth Momsen vagyok!

- Atya úr isten.... - suttogta, és hallottam, hogy halkan sikongat.

- Nem zavarok? - kérdeztem.

- Jaj dehogy... Atyám.. Hogy vagy? Minden oké?

- Igen már jól vagyok, éppen ebédelünk,...

- Zayn? - nevetett.

- Igen, és Harry is itt van!

Egy kis ideig csend lett.

- Amúgy a találkozót szeretném veled felfixálni..

Megbeszéltük az időt, majd csak beszélgettünk tovább, de nem sokat, mert a gyomrom már nagyon is lázadozott, és a spagetti is roppant csábítóan nézett ki.

Miközben ettünk, eléggé csend volt, de ez nem is baj. Nagyon is jól esett most ez a csend. Amikor megettünk mindent bepakoltunk. Viszont én nagyon rosszul éreztem magamat. Megtámaszkodtam a pultba.

- Jesszusom Lizzy...- kapott el azonnal Zayn, majd a kezébe vett.

Én megkapaszkodtam a nyakába, majd csak a kanapéra fektetett le.

- Jól vagy? - simogatta az arcomat.

- Persze, csak egy kicsit most pihennem kell... - mondtam.

- Pihenj csak! - mondta.

Egy puszit nyomott a homlokomra, majd pedig kiment a konyhába. Hallottam amint elindítják a mosogatógépet. Én fogtam a pokrócot és a távirányítót, és csak letelepesedtem.

Pár perc múlva már a srácok is csatlakoztak hozzám. Harry fel volt már öltözve, szorosan megölelt, adott két puszit majd már ment is. Zayn letelepedett mellém, betakaróztunk a pokróccal és csak egymáshoz bújtunk. A tvt néztünk csak és éreztem, hogy Zayn a kezét a lábamra teszi és csak óvatosan simogat. Roppant megnyugtatólag hatott rám, és szinte el tudtam volna aludni a karjaiban.

- Jobban érzed magad? - kérdezte halkan.

- Igen! - mosolyogtam, és a fejemet a vállára hajtottam.

- Sajnálom... - suttogta.

Értetlenül a szemébe néztem.

- Mégis mit?

- Azt hogy... Egyszerűn mindent, hogy nem vigyáztam rád eléggé... - mondtam.

Én a kezemet az arcára tettem, óvatosan megsimítottam, majd csak egy csókot adtam neki. Soha nem bírnék rá haragudni, és soha nem is fogok. Zayn a legeslegjobb ember a földön, mindenért bocsánatot kér,m ég azért is amit nem ő csinált. Vagyis én ilyennek ismertem meg.