46. fejezet

Bocsássatok meg hogy ilyen későn tettem ki a fejit, de városban voltam, és olyan ötkor- negyed hat felé értünk meg, most tudtam leülni gép elé és még tanulnom is kéne, de most ti valahogy fontosabbak vagytok nekem! De azért drukkoljatok, hogy a holnapi földrajz és pszichológia dolgozatomat jól írjam meg! :D :D 

na de nem rabolom az időtöket a saját kis bajaimmal, itt a friss, és holnap is késői frisseléssel számoljatok... Matekkorep, fejlesztő és a fene sem tudja mikor érek haza........

Trixi: Igen picike lesz, és hamarosan lesz! xDD Ezt megint jól megmondtam! 

Dorinaa: jaj nagyon köszönöm! :$ Hát hamarosan megtudod.... :( Olyan fájó ezt mondani

Stefii: Én is téged! ♥ Hát írj len nekem facere és amit látom válaszolok rá! De bátran, ne kímélj! :D 

Izii: Az biztos.. Hiszen Zayn vére is benne lesz, az már tökéletes! ♥ Köszönöm! :) 

Lena: Köszönöm! :) Amúgy tényleg ez létező név, és tényleg boldogságot jelent! :D Zayn neve meg szépséget. Bár ezen nem lepődöm meg! Amúgy mindegyik családtagjának a nevének a jelentését megnéztem és ÁÁÁÁ annyira jóóó! :D 

Zsófii: Köszönöm! :) Kicsit féltem, hogy mi lesz ha nem tetszik nektek majd a név, de eddig mindenkinek tetszik! :D 

Bogi: Ajaj... *menekül* xDD Köszönöm! :) 

A gyerekszoba! 

Az elkövetkezendő pár napot együtt töltöttük, és roppant jó hangulatban. Sokat sétáltunk, és persze mindenféléről beszélgettünk. Szó esett a kicsiről, meg hogyan is akarjuk majd elrendezni a szobát. Viszont az elválás nehéz volt. Nem akartam, azt a pár hetet nélküle eltölteni, mert persze kiderült, hogy nem egy két hanem közel három hétre kell lelépnie. Persze a két barátnőm azonnal kijelentették, hogy egy percre sem hagynak magamra, ami elképesztően jól esett. Jó kedv töltött el, hogy ennyire fontos vagyok számukra, és azért is mert nem kell egyedül lennem.

A festékeket beszereztük, és az ecseteket is. Én vállaltam a kisebb dekorációkat, és már teljes mértékig biztos voltam abban amit teszek. Tudtam, hogy mit hová szeretnék feltenni, meg ilyenek.

Reggel kicsit fáradtan ébredtem fel. A hátam eléggé fájt, de ez még egész tűrhető állapotnak számított. Kikászálódtam az ágyból, majd fogtam pár rongyosabb ruhát és elvonultam a fürdőbe. Letusoltam, és magamra kaptam a fekete mini nadrágot, hozzá pedig a fehér régi bő felsőmet, a hajamat pedig felkontyoltam.

A nappaliba érve a két lány már nyugodtan beszélgetett.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Jó reggelt! - válaszolták egyszerre mosolyogva.

Én müzlit készítettem elő magamnak, amit hamar el is készítettem, majd én is neki dőltem a pultnak és enni kezdtem, közben őket figyeltem.

- Mikor kezdjük? - kérdezte Eleanor.

- Amint megeszem, és utána kapok pár percet, aztán kezdhetjük is! - nevettem.

- Jaj de várom! - ujjongott Eleanor.

- Viszont te sokszor fogsz majd pihenni, nem engedem, hogy olyan nagyon sokat dolgozz! - morogta Danielle.

- Nem lesz semmi bajom sem. Jelen pillanatban abból van elegem, hogy folyamatosan a seggemet ülöm kockásra! - nevettem.

- Az is igaz. Zayn nagyon jól bánik veled! Sok lány irigyel! - mosolygott Eleanor.

- Zayn mindig is ilyen volt. Lehet egy beképzelt srácnak gondolják, pedig nem az. Oké, lehet jobban szereti a tükröt mint más srác, de egyben roppant törődő és érző lélek! Imádom őt! - pirultam el.

Egy kis ideig csend lett.

- És nem féltek... Mármint a kicsi estéiteket is tönkreteszi... - mondta El.

Egyetértettem vele, de mondjuk ezen is beszélgettünk már. Egyszer ki akarjuk majd próbálni, hogy esetleg ha énekelünk neki, az megnyugtatná-e. Ha nem akkor nem, de egy próbát azt mindenképpen meg fog érni.

Fél tíz felé felsétáltunk a szobába. Bekapcsoltuk a rádiót, majd pedig nekiláttunk dolgozni. Elég egyszerű dolgokra gondoltunk.

Mindenki nekilátott tenni a maga dolgát. A fal alapja egészen világos lilás, halvány rózsaszínes árnyalatú lesz, ami szerintem egy kislánynak igazán aranyos. Nem akartam teljes rózsaszínt, mert azt annyira nem tartottam jónak, inkább legyen benne még valamilyen árnyalat, és az már tökéletesen jól néz ki.

Nekiláttunk, és meglepően hamar végeztünk is.

Amint dél felé járt az idő, Dani rendelt pizzát, amit persze nekem kellett intézni, mert pihenni küldtek. Hamar csengettek is. Pénzel a kezembe mentem ajtót nyitni. Meglepődve láttam, hogy Paul áll előttem.

- Szia... - mondta döbbenten.

- Hali.. - vágtam neki fapofát.

Cseppet sem érdekelt, hiszen teljesen tojnak a fejemre a régi legjobb haverjaim, és ez persze rendkívül rosszul is esik nekem.

- Nagyon jól nézel ki. Gratulálok a kicsikhez. - mondta.

- Köszi, a pizzánk? - kérdeztem.

- Jah igen...

Elővettem a három nagy dobozt, majd átnyújtotta nekem, én pedig a pénzt, majd betettem az ajtót. Lehet, hogy túlságosan is egy faragatlan ember vagyok, de megérdemli. Így bántak velem, most pedig visszakapja mint ő, mint pedig a többiek.

***

Ebéd után lepihentünk, majd kettő felé újra visszatántorogtunk, és ők a matricákkal voltak elfoglalva, én addig lemértem a kiságy magasságát, majd a szobában is, aztán nekiláttam a díszítős szövegnek. Lénygében a kiságya fölé a saját kis nevét akarom felírni gyönyörű betűkkel. Egy kicsit lassan haladtam vele, bár ez nem meglepő, mivel olyan nagyon precíz, és tökéletes munkát akarok végezni.

- Hűha... A kicsi lány ki sem akar majd jönni ebből a szobából, nézett végig Dani a szobán.

Én is jól végignéztem a még berendezetlen, kicsit kupis szobán. Igaza volt. A fejemben az egész gyerekszoba képe összeállt, és másra sem vágytam, hogy már tényleg minden a helyén legyen, és a kicsi már a puha ágyában aludjon. Mosolyogtam, majd összepakoltunk, de nem álltunk neki pakolászni, azzal holnap is rá fogunk érni. Eleanor felvetette, az ötlet, hogy twitcamozzunk, de én inkább nemmel fogadtam. Ők ketten leültek a nappaliba a kanapéra.

Este pedig már neki is láttak, és csak azt lehetett hallani, hogy beszélnek meg ilyenek. Én pedig csak ott mászkáltam, és a konyhában ténferegtem.

- Lizzy kérik, hogy gyere te is ide! - mondta Dani.

- Neeem... - motyogtam.

- Deeeee! - kiabálták egyszerre.

Én felnevettem, majd pedig becsoszogtam.

- Utat a terhesnek... - röhögtem.

Leültem közéjük, majd pedig folytattuk tovább.

- Lottie ez fájt! Nem vagyok kövér, csak egy baba nő bennem! - vigyorogtam.

Még egy csomó minden volt, és nagyokat hülyéskedtünk, majd engem hívott Zayn és elvonultam. Nagyon sokáig, vagy egy órán keresztül beszélgettünk, és közben elmeséltem neki mindnet, a szobát, Pault és mindent ami ma történt velem. Ő persze csak helyeselte, hogy nagyon is jól cselekedtem, hogy rácsaptam az ajtót, én egy kicsit elbizonytalanodtam, de beláttam, hogy neki van igaza!