34. fejezet

Nagyon örültem, hogy ennyien komiztatok, mert nagyon jól esett! :D De nem is húzom tovább az idegeiteket! Itt a friss, kellemes olvasást és komikat! :P 

demon: Hamarosan megtudod! ;) 

Lena: Hát... Nem jó ha az ember sír... de sajnos ez a feji ilyenre sikeredett! De ígérem ez már jobb lesz. 

Dorinaa: Megmentem én! :P 

Vikii: Több családos már annyira nem lesz benne, talán majd egy kicsivel később lesz benne, ennyit mondok. 

Trixi: Igen tudom... Megütöttél a mappámmal! xDD Azért ez nem volt sírhatóbb annál. xDD 

Zsófii: Júj de aranyos káromkodás! ♥ Ígérem itt már nem leszel deprimált! Vagyis remélem...

Bogi: Sajnálom, de ígérem ez már jobb lesz! 

Izii: Miért? Mire számítottál amúgy? 

U.I.: A zenéről csak annyit, hogy nagyon közel áll a szívemhez! Remélem nektek is tetszeni fog! :) 

Fény az alagút végén! 

Másnap délelőttöt egy kicseszett stúdióban kellett tölteni, mivel Will nem engedte, hogy kihagyjam.  egy cseppet sem tudtam figyelni, mert folyamatosan Lizzy járt a fejemben, és hogy már felébredt-e , és hogy mi van vele. A lábam idegesen járt, és szinte semmit sem értettem abból amit éppen mondtak nekünk. De ahogy a srácokat néztem ők sem voltak sokkal jobb helyzetben.

Amikor végeztünk, egyenesen a kórház felé vettük az irányt. Alig vártam, hogy végre odaérjek. Amikor beléptünk egyből indultunk is.

- Várjanak! - szólt utánunk egy nővér.

Mind megálltunk és csak hátranéztünk. Az idős nővér elénk lépett.

- Elizabeth felébredt, és kihozták az intenzívről!

Arcomra azonnal egy hatalmas mosoly kúszott. Amint lemondta merre van, én futásnak eredtem. Ahogy kerestem a megfelelő számot, egyre hevesebben vert a szívem is. A fiúk csak jöttek utánam. Amint megláttam a nyitott ajtó mögött, Danielle és Eleanor társaságában volt. A két lány az ágy szélén ült, és Lizzy jóleső nevetése harsogta tele a szobát.

Én csak mosolyogva léptem be!

- Zayn! - kiabálta, majd két kezét kitárta felém.

Én egy szó nélkül mentem oda, és öleltem őt magamhoz. Percekig csak így voltunk, és éreztem, ahogy szipog. Amikor elengedtem őt, szemei könnyesek voltak.

- Magatokra hagyunk... - mondta El.

Fogták a srácokat, majd egyenesen kimentek. Leültem az ágyára, és csak a kezét fogtam. Láttam, hogy még egy kicsit mindig pityereg, de csak mosolyogva nézett rám.

- Most miért sírsz? - töröltem le az arcáról mosolyogva a könnyeket.

- El sem tudod hinni mennyire, boldog vagyok... - mosolygott rám.

- Én is! - mosolyogtam rád.

- Az orvos elmesélt mindent, azt is, hogy te hogy viselkedtél... - láttam hogy egy kicsit elpirul.

Eszembe jutott milyen is voltam akkor, teljesen kikészültem, de azt hiszem mások is ilyenek lettek volna. Oda hajoltam hozzá, és egy csókot adtam neki, de ő csak magához húzott, és csókolt tovább. Egy pillanatra elmosolyodtam, de boldogan csókoltam egyetlenemet.

/Lizzy szemszöge/

Az utolsó emlékem az volt, hogy Zayn zokogva rohan hozzám. Többre nem is igen emlékszem már. A balesetből csak arra, hogy egy kék kocsi erőből belém rohan, meg az a hatalmas puffanás... Aztán a sikolyok, a sziréna, és Zayn kiabálása, majd a zokogó arca. Ennyire emlékszem csak.

Amikor felkeltem az orvosok elmagyaráztak nekem mindent. Elmondták, hogy Zayn mennyire akaratos volt, és hogy nem akart elmenni, majd a daganatról is említést tettek, de nem volt még időm sem aggódni, hiszen ők egyből mindent letisztáztak bennem.

Ahogy Zaynnel csendben néztük egymást... Azt hiszem nem is kellett több. A srácok is bejöttek, de ők regéltek nekem eleget. Hoztak nekem kaját, aminek örültem is. Inni is hoztak, szóval most el vagyok látva mindennel. A háttérben halkan ment a tv...

- Elizabeth Momsen tegnap délutáni órákban súlyos autóbalesetet szenvedett.

- Ezt látnom kell! - mondtam.

- Az állapotáról sajnos sem a kórház, sem a közeli hozzátartozók nem nyilatkoztak. Úgy tudjuk Zayn Malik családja is Londonba jött az esetet következtében. A baleset helyszíne nem sokkal a fiúk házától történt. Úgy tudjuk előtte élő adásban volt, és hazafelé tartott a kocsijával mikor megtörtént a baleset... - majd bevágtak pár képet.

Tényleg borzalmas baleset volt, és szerencsésnek tarthatom magam, hogy élek!

- Perceken belül Zayn is a helyszínen volt, és a látottak alapján teljes sokkot kaphatott... - majd még pár kép, és teljesen igaza volt. - Ma reggel pedig az interjú alatt sem voltak a toppon, egyik srác sem. Látszik mennyire belopta magát a srácok szívébe, és mi is reméljük hamarosan jó híreket hallunk majd felőle!

- Sziasztok, felkeltem! - röhögtem.

- Istenem! - röhögött Louis.

Mindenki csak röhögött.

- Nem rég keltél fel de már hozod a formádat! - nevetett Niall.

- Táncolok is ha kell... - mondtam.

- Azt azért még ne! - jött be mosolyogva az orvos.

- Miért ne? - nevettem. - Oké befejeztem!

Fogtam hasamat a röhögéstől.

- Örülök, hogy már ennyire jobban érzed magad! Elnézést, hogy lelombozom a kedved, de megkérted ha tudok valamit a másik fiúról szóljak... Pár perccel ezelőtt elvesztettük.

- Atya úr isten... - mondtam..

Zayn sokkoltan kelt fel mellőlem. Szinte egyből tudtam mire gondolhat. Arra, hogy  mi van ha én vagyok ő, és én lettem volna ennyire balszerencsés. A szoba másik felébe ment. Az orvos megvizsgált, majd közölte ha ennyire jól javulok akkor a héten már haza mehetek majd. Amikor kiment, teljesen sokkolva ültem csak az ágyban. Zayn csak ott ült a földön és nem tudott mit mondani. fejét a kezébe temette el.

- Soha a büdös életbe nem voltam még ennyire megkönnyebbülten, vidám... - állt felé s jött vissza.

Megszorította a kezemet.

- Legközelebb rád fogok hallgatni. - mondtam.

- Ajánlom is, mert soha nem fogom engedni, hogy ilyen szar időben volán mögé ülj! 

Ezen csak elmosolyodtam, majd pillanatokon belül el is aludtam. Pedig nagyon fáradt sem voltam, lehet csak a gyógyszerek, meg minden ilyen hülyeség miatt.

Amikor felkeltem, kint sütött a nap. A fejem kicsit fáj, de nem olyan vészes mint amennyire volt. Óvatosan nyitottam ki a szemem, és láttam, hogy a másik ágyban Zayn békésen alszik. Elmosolyodtam, majd megpróbáltam óvatosan felkelni. Éppen letettem volna a lábamat a padlóra,m mikor meg halottam, hogy ő ijedten pattan ki az ágyból.

- Jól vagy? - egyből megfogott.

- Csak oda akartam menni hozzád! - mosolyogtam és visszaültem.

Ő mosolyogva elém lépett én nagyon finoman csókolt. Átkaroltam a nyakát.

- Khhm... - valaki megköszörülte a torkát mi pedig azonnal szétrebbentünk. - Ezt inkább majd otthon.

Én lehajtottam a fejemet és teljesen elvörösödtem.

- Csak pár vizsgálat miatt jöttem, és ha mindent rendben találok, holnap mehetsz is!

Én csak egy kicsit bólogattam, majd Zayn egy picit hátrált, hogy az orvos oda tudjon jönni. Én alig bírtam rá nézni, kicsit vörös is volt a fejem.

- Ne légy zavarban, hidd el én már találkoztam ennél rosszabbal is! És ne akard tudni... - nevetett.

Én is csak nevettem, majd megvizsgált, és azt mondta, hogy  nagyon is szépen gyógyulok, meg hogy a tegnapi napot szépen át is aludtam. Szerinte ez tök jó, mert másoknak ilyenkor rémálmai vannak, és van hogy hónapokig nem tudnak normálisan aludni.

Ahogy kiment Dani már jött is, mert hozott nekem pár tiszta ruhát. Én csak egy hatalmas puszit adtam neki, majd csak ment is mert táncra kell mennie. Annyira irigyeltem, mert legszívesebben és is mennék vele, pedig tudom, hogy most nem lehet.