4. fejezet

Először is csak egy kisebb élménybeszámolót tartanék a tegnapomról  Iszonyatosan jó volt Budapest, és hát persze, hogy megtámadtam a kis boltocskát, hová minden 1D rajongó be akarna tévedni!

És hát ha ne mondjam mennyire élveztem mindent! tök jó volt  és minden jó volt! Sokat metróztam, és villamosoztam is. De hát ez van ha Budapesten van az ember! :D 

Na de a lényegre térek! Itt van a friss... Egy kicsit betegecske vagyok, de azért megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból. 

Trixi: Nem csak ott fog sírni hidd el! Nem sokáig marad jó kisfiú  *gonosz mosoly* Mert hát... jaj nem mondom el! :P xDD 

Fruzsina: Örülök, hogy ennyire tetszik! :) 

Dorinaa: Hát igen! :D vagyis úgy tervezem. Hiszen ismersz. Az előző blogon is Niall lett volna, de Zany lett! :D Háháhá xDD

Stefii: Köszönöm! :) Harry miatt sírt! Hát ennek majd még hangot adok, szóval... Majd megtudod a későbbiekben, hogy mi lesz. Én is téged! ♥

Izii: Háháhá! Akkor jó! :P 

Zsófii: Ajaj. Félek ez után nem fogsz! :P 

Bogi: Ebben lesz elég keményen veszekedések. Vagyis n úgy tervezem, meg még egy csomó mindent ami Lizzyéknél nem volt!  

Neki semmi sem vagyok, de azért Irány LONDOOON! 

Reggel fáradtan ébredtem fel. A gondolatok eléggé meggyötörtek, de azért valamennyit mégis csak tudtam aludni. Fáradtan keltem fel az ágyban, majd csak gyorsan felkaptam az egyenruhámat, a hajamat megfésültem, s összefogtam. A táskámba eltettem a papírjaimat, majd pár holmit.

Ma lesz osztályfőnökim, és be szeretném ma már jelenteni, hogy átmegyek másik iskolába. A sulim meg persze a tanárom ezt már tudja, de azért mégis csak a többi osztálytársammal közölnöm kell ezt a tényt. Egyedül Rose reakciójától tartok egy kicsit, de remélem nem fog nagyon mérges lenni rám.

Lementem a konyhába, de nem láttam senkit sem, így csendben megreggeliztem, és már mentem is. Bezártam magam után az ajtót, és gyalog indultam neki az útnak. Inkább gyalogolok mint sem az iskolabuszba üljek be. Valamiért nekem egyáltalán nem szimpatikus az egész.

Ahogy beértem az iskolába, egyből az igazgatói felé igyekeztem, hogy a papírjaimat el tudjam intézni, vagyis valamire jussunk vele.

***

Végül is úgy döntöttem ,hogy senkinek sem fogom elmondani, hanem majd suli után találkozom Roseval és elmondom neki. Amint elvégeztük a papírmunkával, a titkárnő felhívta az iskolát, és vele is lerendeztek mindent, majd pedig, engem haza is engedtek.

Hazaérve csak Ruth volt otthon.

- Hát te? - kérdezte döbbenten.

- Elintéztem mindent. Hivatalosan is már a Londoni suliba járok. - mondtam nem túl nagy lelkesedéssel.

- Mi a baj? Hiszen ez az álmod nem? - nézett rám.

Leültünk a kanapéra.

- Igen, csak Roset nem szívesen hagyom itt, s félek, hogy bátyusnak is csak útban leszek... Nem is beszélve a paparazzókról... Nem tudom... - mondtam aggódva.

Elmosolyodott egy kicsit.

- Roset nem hiszem hogy féltened kell. Amióta pasija van veled nem olyan sokat foglalkozik...

Ebben igaza van. Bármennyire is nem akarom, akkor is igaza van. Amióta neki ott van Justin kevesebbet van velem, szinte semmit. Nem szidom le szegény srácot, mert nincs rá okom! Kedves, aranyos és egy ujjal sem akarná bántani Roset.

- Ami pedig Limaet illeti. Ő bármit megtenne érted, ahogy mi is. Hiszen a kishúgunk vagy és szeretünk téged! Liam csak ezt akarja bebizonyítani. Hiányzol neki nagyon is, ezért akar veled együtt lakni.

Még órákig beszélgettünk, és egyszerűen csak élveztem az egészet. Ruth egy csomó mindenre ráébresztett, és egy hatalmas öleléssel meg is köszöntem neki, majd átöltöztem és már siettem is a parkba ahol Roseval találkozunk.

Ahogy odaértem éppen Justinnal beszélgetett. Elkapott a düh. Most fogok itt ennek véget vetni. Pedig direkt megkértem, hogy egyedül jöjjön. Szinte úgy ordítottam neki, hogy egyedül jöjjön el. Miért teszi ezt velem? Tényleg ennyire nem ért meg? Vagy egyszerűen minden megváltozott rajta. Idegesen mentem oda hozzájuk, ők felálltak, de Justin el sem mozdult.

- Mi lenne az fontos dolog? - kérdezte Rose.

- Azt mondtam, hogy csak te gyere! - mondtam idegesen.

- Jól van, elég ha elmondod mi van! - mondta.

- Nem tudom mi van veled mostanában? Amióta Justinnal vagy engem teljesen elfelejtettél! - emeltem fel egy kicsit a hangomat. - Mindig ő neked az első, és velem már nem is foglalkozol.

- Sarah tudod, hogy ez nem így van... - sajnálkozott.

- Jah persze... Londonba költözöm, és remélem a mesés életed továbbá is ilyen csodás marad!

Hátat fordítottam nekik majd egyenesen haza futottam. Szemeimet ellepték a könnyek. El sem akartam hinni amit tettem, és amit ő tett! Ruthnak tényleg igaza volt. Rosenak a pasija az első és nem én. Ennyit az igazbarátságról, ennyit az egészről. Most már tényleg teljesen egyedül vagyok, nincsenek barátaim! t

Viszont vannak testvéreim, van egy lány aki segít nekem és aki nem mellesleg a legjobb táncos, vagyis az én szememben.

Amint beléptem az ajtón meglepetten láttam, hogy Liam is itt hon van, s éppen Ruthal beszélgetnek. Én egy szó nélkül odamentem és Ruth mellé ültem, majd megöleltem őt és sírtam.

- Húgi... - mondta és a hátamat simogatta.

- Igazad volt... - sipogtam.

***

A napok eszeveszett gyorsasággal teltek, én pedig teljesen megnyugodtam ez idő alatt. Rose és Justin nem zavarnak, és én sem őket. Facebookon lecseréltem az iskolámat, új profilkép, mindnet frissítettem, mert úgy éreztem erre most szükségem van. Holnap megyek Londonba, a bátyámhoz és már nagyon igazgatott vagyok. Tegnapi napot pakolással töltöttük, meg Danielle felhívott, hogy volt olyan kedves és elhozta nekem a könyveimet. Persze mikor ezt mondta köszönet áradattal leptem el, és azt sem értem, hogy egyáltalán mivel érdemeltem ki.  

Reggel korán keltem, hiszen még volt pár dolog amit el kell pakolnom, a kocsi pedig 10kor jön. Amikor Liam mondta, hogy Paul fog minket vinni nagyon izgatott lettem. Sokat olvastam már róla, és azt hogy nagyon jóban van a srácokkal, és elég sokat viccelődnek.

Amikor elpakoltam azt a maradék pár holmit, csendben lementem a konyhába, ahol anyu már sürgött-forgott. Köszöntem majd egy puszit adtam neki, csak úgy mint apunak. Mondta, hogy menjek keltsem fel Liamet, mert mindjárt kész a reggelit. Bementem hozzá, ő még édesen szunyókált az ágyában.

- Ébresztőőőő! - ugrottam rá.

- Jesszusom... - kaptam fel a fejét.

- Jó reggelt! Anyu szólt, hogy kelj fel, mindjárt kész a reggeli!

Feküdtem rajta keresztben.

- Neked is jó reggelt! Amint reggeliztünk összepakolunk... - mondta.

- Nem kell! Már összepakoltam.

Felpattantam róla, majd pedig kimentem, egyenesen le. Lent már a két nővérem is lent volt. Köszöntem nekik, aztán pedig segítettem anyunak megteríteni.

- Olyan jó látni, hogy már minden rendben van! - mosolyogva simította meg arcomat anyu.

- Ruth ráébresztett arra, hogy nem érdemes olyanokkal foglalkoznom akiknek nem jelentek semmit! - mosolyogtam.

Amikor Liam is végre letámolygott, végre nekikezdtünk a reggelinek, mai nagyon is finomra sikeredett. Pirítós, rántotta, meg minden ami szem szájnak ingere. Amolyan utolsó kaja itthon címszöveget adtam volna az egésznek. Reggeli közben anyu elmondta, hogy mennyire rossz lesz most hogy én sem leszek már minden nap itthon vele. Én nekem is nagyon furcsa lesz, de én abban reménykedem, hogy azt az időt amit a bátyám nélkül kellett töltenem most bepótolhatjuk valamennyire.

Csengettek, Liam ment ajtót nyitni, és ahogy hallottam Paul jött meg. Amikor bejött, már teljesen biztos voltam ,hogy ő az.

- Paul, ő itt a húgom Sarah Valery! - mutatott be Liam.

- Jó napot! - köszöntem.

- Jaj tegezz csak! örülök, hogy találkoztunk! De nem akarok bunkó lenni, de sietni kell, tekintettel, hogy neked és a srácoknak este fellépés... - mondta Liamre nézve.

Érettem a szóból, felmentem és már hoztam is egy kisebb adagot. Mindenki segített egy kicsit, és pillanatok alatt bepakoltunk a kocsiba, majd jöhetett a búcsúzkodás. Kicsit furcsa volt, de egyben mintha jó is! Amikor beültünk a kocsiba láttam Roset. Rám mosolygott, de én elkaptam róla a fejemet, és beültem hátra, mellém pedig Liam.

Elővettem a telefonomat, felmentem twitterre és megnéztem a bejövőmet.

"Szia. Alig várom, hogy újra lássalak. Nem tudom miért de nagyon várom. Azt sem tudom miért itt mondom el, de valami furcsát érzek mikor veled vagyok... Remélem hamarosan megint találkozunk, és beszélgetünk!"