Kicsit elszomorított a kevés komi, de aki komizott, annak nagyon de nagyon köszönöm! A kövi fejezetben egy kisebb szakaszt ugrani fogunk majd. Olyan... 41-42 fejezetre tudnám behatárolni eddig a blogot.
Trixi: Hát ez van, de örülök, hogy tetszett. Amúgy ez az egész már kilencedik óta érdekel... vagy talán már az előtt is! Egyszóval régóta! xDD
Stefii: Nagyon köszönöm szépen! :) Nagyon édes vagy! :D ♥♥♥♥♥ Én iiis! ♥
Zsófii: Köszönöm szépen, és remélem a következő történet is majd ennyire fog érdekelni! ;)
Bogi: Pontosan! :D Köszönöm!
Izii: Köszönöm! :)
Egy nyugis kis nap!
Először őt letettem, majd leültünk a földre. Én törökülésbe ültem le. Ő fogta a plüsskutyusát, majd a kezembe adta.
- Mi a neve? - kérdeztem mosolyogva.
- Billy... - felelte félénken.
- Billy a kicsi kutyus. Megvéd igaz? - kérdeztem mosolyogva, majd csak odanyújtottam neki.
Ő hevesen megrázta a fejét.
- Én is megmutassam az én kis védelmezőmet?
Felcsillantak a szemei. Felfutottam, majd a táskám legaljából, egy kis szőrös kutyust vettem elő. Még Zayn adta nekem a 14. születésnapomra, és mindenhová hurcibálom magammal. Igaz, már nem alszom vele, de mégis egy olyan kabala, amit mindig magammal kell, hogy vigyek.
Kezembe fogtam, majd visszasiettem. Visszaültem.
- Ő pedig az enyém. - mutattam meg neki.
- De aranyos! - kivette a kezemből, majd megszeretgette.
- Jól látom amit látok... - jött oda Zayn, és tette le az asztalra a rántottát.
Én fogtam a villámat, majd mosolyogva néztem rá. Ő csak az anyukája elé telepedett le.
- Azt tőlem kaptad nem? - nézett rám.
- Talált süllyedt! - mosolyogtam rá.
- Mikro is...
- A szülinapomra... - mosolyogtam és enni kezdtem.
- Jaj tényleg... Ajj de szép is volt! - nevetett.
Enni kezdtünk, Alen pedig szépen elhelyezkedett mellettem. Miközben ettünk, ő a spongya bobot nézte. Párszor majdnem megfulladtam, ahogy néztem, szegény Patrikom enyhén sík.
- Alen, nem kéred? - néztem felé, és a rántottát mutattam neki amit meghagytam.
Egyszerűen nem bírtam magamba tuszkolni egy falatnál többet. Annyit beettem, hogy hihetetlen volt. Ő csak odakuporodott, én pedig oldalra ültem. Láttam, hogy nem engedi el a két plüsst, így gondolom nekem kell etetni őt.
- Alen figyelj ide! - szóltam oda neki kedvesen.
Egyből odafigyelt, majd óvatosan etetni kezdtem. Nem kicsit féltem ettől, hiszen az ő szülei és Zayn szülei is itt voltak. Zayn lehozta a gépet, majd csak visszatelepedett a helyére, és láttam, hogy fényképezett is, de nem foglalkoztam vele.
- Ezt neked édes... - mondta Zayn. - Anne írta ki. Nem tudom ki hogy van vele, de én egy igazbarátra leltem Lizzyben. Kedves, aranyos, igazi gondoskodó ember. Imádja a kicsiket és még inkább azt, hogy azt csinálhatja amit szeret. Nála jobb embert nem igen ismerek! Alig várom, hogy újra találkozzunk!
Egy kicsit zavarba jöttem ettől. A telefonom is megszólalt.
- Alen, ügyesen... - szóltam neki mikor elvette a villát.
Kihalásztam a telefonomat, majd csak láttam, hogy Miriam az. Egyből fel is vettem.
- Szia... - köszöntem neki.
- Te lááány! - visította a telefonomba.
- Szeretnék idős koromba süket lenni... - nyafogtam.
- Nagyon jó volt a tánc...
Én fogtam a plüssömet, a fotelnak dőltem, felhúztam a lábamat, és a plüsst birizgáltam.
- Jaj ne a plüssöddel játsszál...- szólalt meg Miriam.
- Honnan... ? - kérdeztem. - Csak nem kamera van benne?
Néztem gonoszan a plüssre.
- Nem... - nevetett. - csak ismerlek!
Még percekig beszélgettünk, majd amikor letettem, fogtam a tálakat, és kivittem a konyhába, majd elmostam őket.
***
Este értünk csak haza. Nem voltam fáradt, inkább fel voltam dobva. A délutáni napot vásárlással töltöttük, ahová Safaa és Alen is elkísértek minket. Alen végig velem volt, és ez jól esett. Mármint az a tudat, hogy ennyire szeret engem.
Ahogy beléptünk a házba, egy kicsit fellélegeztünk, de nem olyan sokáig. Ugyanis ellepett engem az aggodalom. Pár nap múlva már indulnom kell, és... kicsit félek. Első turné, egyedül. És nem is mondom a távolságot, ami Zayn és köztem lesz. Bár ő elvicceli azzal, hogy majd elbújik, és így mindig együtt lehetünk. Ők is fellendülnek, mert forgatásuk lesz, és így legalább mind a ketten elfoglaltak leszünk.
Az este elég csendesen telt. Nekem percenként csengett a telefonom a fellépések, és a minden féle dedikálások elsimítása miatt. Kilenc felé elegem lett az egészből, kikapcsoltam a telefonomat, majd felmentem, hogy letusoljak. Aztán pedig fáradtan dőltem le az ágyba.
Reggel egy hatalmas dörgésre ébredtem fel, és teljesen összerezzentem. Szemeim egyből kipattantak. Felöltem az ágyban.
- Nagyon megijedtél? - nézett fel a gépéből Zayn.
- Egy picit! - mondtam halkan.
Elmosolyodott, majd újra csak a gépébe meredt. Kikászálódtam az ágyból, majd pedig átkaroltam a nyakát.
- Mikor keltél? - érdeklődtem.
- Már vagy egy órája. Olyan édesen aludtál, hogy nem akartalak felkelteni! Jah és Rich hívott, hogy holnap reggelre készen kell lenned... - mondta.
- Nem akarok menni...
Mormoltam, és a fejemet, a nyakába rejtettem el.
- Tudom, de muszáj lesz... - simogatta a kezemet.
- Na jó... Én megyek, erőt gyűjteni. A konyhában megtalálsz...
Morogtam, majd lesiettem. Egyből a hűtőre vetettem magamat, de csak a tejet vettem ki, majd a müzli után keresgéltem, de hamar megleltem. Elővettem egy tálat, majd megcsináltam a reggelimet, és mindent visszapakoltam. A tálammal együtt leültem az ebédlőasztalra, majd a kezembe kaptam a telefont és be is kapcsoltam. Amint sikerült bekapcsolni, twitterre mentem fel.
"Szar idő, holnap fellépés, turné... Atyám... Aludni akarok!!!!" Elküldtem majd pedig csendben, fáradtan nekiláttam reggelizni. Amíg ettem pár levélre is válaszoltam, meg kommentekre. Visszakövettem pár ember.... Majd csak néztem ki a fejemből. Londonban lesz most egy fellépésem, majd Bradford, és szépen sorjában a többi helyszín.
Amint megreggeliztem, visszacsoszogtam az emeletre, majd pedig az én íróasztalomra telepedtem le. Elővettem a kis füzetemet, majd megnéztem, hogyan is vannak a dallistáim. Ahogy a daloknak a címét olvastam, eszembe jutottak a sorok, és csak mosolyogva énekeltem magamban. De lesznek olyan dalok is amit más írt, én pedig csak saját kis érzékelésem szerint fogom előadni, és remélem ennek is örülni fognak majd.
Számlista!
Átdolgozások
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett ez is...de lassan vége :I Bocsi, hogy csak mos kommentelek de tegnao nem volt időm gépezni.. :S Ez van...sokat kell tanulni :(
Helló :)
VálaszTörlésJó lett mint mindig! Sajnos nemsokára vége :( De várom a következőt és ahogy téged ismerlek, az is olyan jó lesz mint ez volt.
A számok is tetszenek a végén :)
Hamar kövit!
Puszi, Lena
Akkor menjünk már el na.! Vannak ott nem csak vékonyak, sőt még egy öreg bcika is volt, meg oylan 35-40 éves nők is.:ĐĐ♥
VálaszTörlésÉs waaaaaa plüssök*-* Tisztára jó lett, és fúúúúú már nagyon várom is és meg nem is a végét.!!♥♥ Szeretleeeeek téged is, és az írásodat is.!!!! (De téged jobban)♥♥♥♥♥♥♥
Milyen édes kicsi Alenke és a plüsmaci nem is kerülhetett volna elő máskor. Nagyon szeretlek,az én blogomon is jön holnap a második fejezet,remélem tetszeni fog. Hol is az uj blogod?
VálaszTörlés