36. fejezet

Sajnos már nagyon közel van a vége..... És ez olyan... Szar! Olyan nehéz, mert ahogy a mondataimat írom, már nagy súly van a vállamon. Időközben belekezdtem az új blogba is... És hát... kicsit félek, mert nem tudom mit fogtok hozzá szólni, és engem nagyon is érdekel a véleményetek! 

Trixi: Köszönöm! :) Oksa még ma át fogom küldeni őket! xDD 

Lena: Hát... Ha elég jó fantáziád van akkor már láttad! :P

Stefii: Ennyiszer nem kell elküldeni ám a véleményt! :P Jaj nagyon édes vagy! Persze segítek amiben csak kell! ♥♥♥

Dorinaa: Köszönöm! :) 

Zsófii: Zayn nagyon vigyázni fog rá, ezt garantálhatom! :) 

Bogi: Hát most miért ne! :P 

Egy kicsit zsúfolt nap! 

Egy kerek hét telt el. Azóta sem álltam nyilvánosság elé és egy darabig nem is fogok. Ma fogok találkozni Anneval aki már nagyon izgatott. Azóta rengeteget beszéltünk, és én is nagyon várom már a találkozót. Elég sok mindent megtudtam róla, ami lényegében tök jó, mert szerintem tisztára olyan mint én.

Zayn és én... Hát egyszerűen minden tökéletes. Imádjuk az együttlétet, és ezen soha nem is akarunk majd változtatni. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, semmin sem veszünk össze, csak jókat nevetünk a hülyeségeinken. Nem nagyon engedi meg, hogy nagyon sokat dolgozzak, ez alatt a takarítást meg ilyeneket értek. Inkább ő maga intézi el ezeket.

Pár napja Patricia és Yassar is átjöttek, hogy megnézzék hogy vagyok. A lányok is jöttek, én pedig Waliyhanak segítettem. Szerinte jó tanár lennék, és egy kicsit fontolóra is vettem ezt a dolgot. A tanulásra úgy tegnap tértem vissza, és tanulok is amit csak tudok. Holnap pedig már megyünk szervezni a turnéval kapcsolatos dolgokat, ami miatt egy kicsit izgulok is.

Reggel nagyot nyújtózkodtam, és Zayn mellkasára fordultam.

- Lassan fel kéne kelned! - nevetett.

- Hagyjál... Fáradt vagyok! - nyöszörögtem.

De ő csak mocorgott és elkezdett hülyén rázogatni, és valamit énekelt! Belőlem kitört a nevetőgörcs és ő is hamar nevetésbe tört ki. Pár perc múlva mind a ketten elmentünk készülődni. Én egy fekete farmert húztam fel, egy pólót, majd csak egy pulcsit. Az arcomon már annyira nem látszottak a foltok, így nem is tettem fel sminket. Kijöttem, majd csak Zayn ment be, a telefonomat zsebre tettem, és egy kisebb táskába összepakoltam pár holmit, majd pedig elindultam a lefelé. gyorsan megreggeliztem, majd elköszöntem Zayntől és már mentem is.

Mivel annyira nem messze beszéltük meg a találkozót, így gyalog indultam neki az útnak. Amikor odaértem, Anne háttal állt nekem. Én odaosontam mögé majd csak hülyeségből átkaroltam a nyakát.

- Hogy vagyunk? - nevettem.

Összerázkódott.

- Úristen! - kapott a szívéhez.

Én nevetve elé léptem, de ő is csak nevetett. Megöletünk egymást. Beszélgetni kezdtünk, és csak sétáltunk London utcáin. Órákig csak barangoltunk és beszélgettünk. Anneval azonnal azonos hullámhosszon voltunk. Meghallgattuk egymást, tanácsokkal láttuk el egymást, és nem mellesleg jókat nevettünk is.

Olyan négy felé indultunk el haza felé. De én még közel sem haza megyek, el kell ugranom még Daniellehez a próbaterembe. Meg kell beszélnem vele pár dolgot, majd aztán megyek csak haza.

Este nyolc fele értem haza. Amikor beléptem, egész csendes volt a ház. A nappaliba néztem, és Zayn a tv előtt kuksolt.

- Megjöttem! - mentem oda hozzá.

- Végre! - mosolygott rám.

Ledobtam a cuccomat a fotelbe, majd vele szembe, az ölébe ültem le.

- Ez már tetszik! - kacér mosolyt húzott arcára.

Kezemet a vállára tettem, és csak megcsókoltam őt. Ő a kezét a derekamra, tette és végigsimította az oldalamat, majd keze a felsőm alá kúszott. Egy pillanatba belemosolyogtam a csókba.

- Tudod mennyire nem akarom, hogy elmenj? - nézett a szemeimbe Zayn.

- Nem megyek el... - mondtam.

- De igen... Hamarosan turnéd lesz... - sóhajtotta.

Sajnos igaza volt. Akkor alig fogom őt látni. Ami miatt félek, nem is kicsit. Hiszen sokan a távolság miatt mennek tönkre. De én ezt nem szeretném. Ahogy ismerem őt, és magamat, mindnet meg fogunk tenni, hogy együtt legyünk, és ezt senki sem akadályozhatja majd meg.

***

Reggel korán kellett kelnem. Csendben másztam ki Zayn mellől az ágyból, letusoltam, majd felöltöztem. Egy farmer szoknyát vettem fel, és a magas sarkút, majd egy pántos felsőt, és a pulcsit is felhúztam, majd egy sálat tekertem a nyakam köré. Fogtam a táskámat, meg a telefonomat, gyorsan írtam egy kis cetlit, majd már mentem is.

Rich pont akkor parkolt le. Én egy szó nélkül beültem, majd pedig a táncterem felé vettük az irányt. Amikor odaértünk, egyből bementem. Bent már Danielle ott volt, és még a többi lány is. Mindenkinek köszöntem.

Hamarosan lesz Bradfordban egy amolyan... Muszlimoknak ilyen gyülekezet vagy nem is tudom hogy mondjam... És mivel Danielle a táncoktatónk, elintézte, hogy fellépjünk ott. de nem is akárhogyan, hagyományos hastánc produkcióval lépett elő Danielle. Én az elején ódzkodtam ettől, hiszen nem akarok ennyire beégni, de jelen pillanatban én részesedem előnyben. Szóval már iszonyatosan várom a fellépést, és hogy egyáltalán Zayn és a többiek mit fognak majd mondani.

- Itt is vannak a ruháitok! - mondta Danielle.

Mi mindannyian megkerestünk a magunk nevével ellátott kis fekete tasakokat. Amikor kinyitottam, és kivettem belőle a ruhámat, egyből beleszerettem. Megkért minket Dani, hogy vegyük fel. Mindenki elvonult felöltözni.

Ahogy visszaértünk, az én ruhám volt egyedül ilyen sötét kék. Olyan könnyed és egyszerűen az egész ruhába beleszerettem.

Mindenki a helyére állt, majd elindult a zene. Tettük amit kell, és Dani is beállt hozzánk. Az egész próbálás iszonyat jó hangulatban telt el. Amikor végeztünk, elmentünk visszaöltözni, és megbeszéltük, hogy két nap múlva találkozunk majd Bradfordban a főpróbán.

Ahogy kiléptem az épületből, minden tele volt fotóssal. Nagyon ideges lettem ettől, de Rich gyorsan jött is majd kocsiba pattantva Alan Carr stúdiója felé vettük az irányt. Ahogy odaértünk egyből befelé vettük az irányt.

Most fogok először a nyilvánosság elé állni a balesetem miatt! Kicsit félek, de tudom, hogy minden rendben lesz. Nem öltöztettek át, amiért nagyon is hálás voltam. A sálamat vettem csak le, majd eltakarták az alig látszódó sebeket, aztán pedig kaptam a mikrofonomat, de még volt pár szabad percem. kaptam inni, majd csak bementünk. bent sokan mosolyogtam rám majd Alan is odajött hozzám. Nem beszéltünk sokat, majd osztottam pár autogramot, majd a helyemre ültem le. Jött a szokásos szöveg, majd pedig jött a neheze.

- Alig látszik rajtad valami a balesetből, minden rendben van? - kérdezte.

- Ha lemosnám a sminket akkor látszana a nyoma, de összességében minden rendben van!

- Inkább ne mosd le, nem akarunk elijeszteni senkit sem! - próbálta elviccelni a dolgokat. - Pontosan mi történt?

- Nagyon szar idő volt, és mikor be akartam fordulni az egyik utcán, hogy hazaérjek, egy kocsi erőből nekem jött. De többre nem igen emlékszem az esetből. - mondtam.

- Egész hamar kiengedtek a kórházból. Úgy tudjuk voltak komolyabb gondok is.

- Gyorsan felépültem. És igen, voltak mondhatni komplikációk is. Mikor bevittek a baleset után, egy daganatot találtak a hasamban. Jó indulatú volt, és nem olyan régen alakult ki. szóval egy könnyebb műtéttel megúsztam az egészet!

Még tett fel pár kérdést majd, jött a viccesebb téma.

- És mi a helyzet otthon... Zayn Malikkal élsz már ha jól tudjuk.

- Igen vele élek, és nagyon jó minden! - mosolyogtam.

- 17 évesen együtt élsz már a barátoddal, aki nem mellesleg a vőlegényed. Nincs vita köztetek?

- Őszintén szólva, még soha nem veszekedtünk. Voltak kisebb kis összezördülések, de azt nem nevezném vitának.

- Nem félsz, hogy ez hamar elmúlik?

- Nem! Két év alatt a köztünk lévő tűz nem halt ki. Nem érzem azt, hogy ez változni fog.

Még rengetek minden szóba került, de mindent nagyon ügyesen hárítottam, vagy csak elnevettük az egészet. Amint vége lett, egy kép készült, majd pedig már mentem is. Amikor kiértünk, csörgött is a telefonom. Zayn volt az, és beszélgetni kezdtünk.