42. fejezet

Nagyon jól estek a komik, viszont már olyan 3-4 fejezet van vissza, vagyis előreláthatólag! Ha bármi történne írok nektek ezt tudom. Ami pedig ezt a fejit illeti... kicsit szomorkásra sikeredett, de remélem tetszeni fog majd nektek! 

Stefii: Hát köszi, felkeltem, élek, és elég sok dolgom van ma is, de leültem és hoztam a friss mint mindig! ;) Jaj semmi baj... :) Neked ezt megbocsátom! :P

Trixi: Sok a Waaa de azért nagyon köszönöm! :D 

Lena: Hát majd hamarosan erre is fény derül! Örültem, hogy tetszik! :) 

Zsófii: Hát igen! Aranyosak... :) Köszönöm! :) 

Bogi: Én iis! :) Hát ha elolvasod megtudod az igazságot! 

Izii: Hát ebben még nem derül ki, hogy mit reagálnak, de az is ki fog derülni hamarosan! 

Szép igazság, szörnyű igazsággal! 

Másnap reggel megint borzasztó hasfájásra ébredtem fel. Próbáltam, rezzenéstelenül bírni a fájdalmat, hogy Zayn ne vegye észre rajtam.

- Kicsim, minden rendben van? - nézett rám.

- Igen persze! csak egy kicsit fáj a fejem! - mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

- Hozok be gyógyszert... - ki akart kelni az ágyból.

- Nem! - húztam vissza őt az ágyba. - Nem akarok, majd elmúlik.

- Akkor hozok fel teát! - mosolyogva nyomott egy puszit a fejemre.

Elmosolyodtam, ő kiszállt az ágyam mellől majd pedig elindult kifelé. Én visszadőltem az ágyba, majd amikor kiment, arcomról lefagyott a mosoly és a hasamat fogtam. Fájt, nem is kicsit, de sajnos ez az ára annak, hogy terhes vagyok.

Amint visszaért, én felültem az ágyban. Ő leült közel elém, majd átadta nekem a gőzölgő teát. Én mosolyogva megköszöntem, aztán pedig óvatosan beleittam.

- Hmm, mézes tea... - mosolyogtam és egy nagyobb kortyot ittam bele.

Zayn felkuncogott.

- Hihetetlen, hogy ennyi év után is mindig ez a kedvenced! - mosolygott.

Én is elmosolyodtam, ő pedig elment letusolni, én pedig csak ott ültem és ittam a teámat. Az órára néztem és már majdnem tizenegy volt. Egy pillanatra összeugrott a gyomrom, majd csak egy mosoly kúszott az arcomra. Tudtam, hogy hamarosan fény derül az igazságra, vagyis hogy terhes vagyok vagy sem. Tulajdonképpen legszívesebben már most mentem volna.

Zayn egy száll alsógatyában lépett ki a fürdőből, amin elmosolyodtam. Én is elmentem lefürdeni, majd csak egy farmert húztam fel, rövid ujjút, majd egy pulcsit. A hajamat kifésültem, majd pedig lófarokba összefogtam. Ahogy kiléptem, Zayn már nem volt lent. Én a telefonomat a zsebembe tettem, majd én is elindultam lefelé. Ahogy leértem már tette is elém a reggelit.

- Nem kéne ennyit fáradoznod... - simogattam meg az arcát.

- Érted mindent!

Egy hosszas csókot nyomott a számra, amibe én bele is mosolyogtam. Később ő leült elém majd pedig mind a ketten nekikezdtünk, csendben a reggelinek. Reggeli után vállaltam, hogy elmosogatást, ő pedig addig kiment elszívni egy cigit.

Már nagyon rég láttam őt cigizni, de nem is zavart, hogy most rágyújt. Mert tudom, hogy ez kell neki, és nem is szidom ez miatt. Miközben bepakoltam a mosogatóba, a fájdalom kezdett enyhülni, és én is okkal jobban éreztem magamat.

***

Délután három óra felé, már Danielle rám csörgött, hogy jobb lesz ha indulok, mert különben el fogok késni. Összepakoltam pár holmit, vagyis inkább papírt, aztán pedig elköszöntem Zayntől, fogtam a kocsi kulcsaimat, majd már mentem is a kocsimhoz. Ahogy beültem, kezdtem egyre idegesebb és idegesebb lenni.

A kórház elé érve, megláttam Danit, és egy picit nyugodtabb lettem. Leparkoltam, majd pedig fogtam a kistáskát, és egyenesen odamentem hozzá. megöleltük egymást, aztán bementünk. Megtettük amit kell, leültünk majd vártuk, hogy hívjanak. Nem telt el sok idő, mikor mondták a nevemet, én pedig idegesen bementem.

Bő 20 perc múlva már Danivel együtt ültünk bent és vártuk, hogy a doki visszajöjjön. Nem telt el sok idő, mikor a papírokkal jött vissza.

- Tehát... Elizabeth, örömmel közlöm, hogy terhes. Egy és fél hónapos a kicsi! - mosolygott a doki.

Én majd ki csattantam örömömben.

- Viszont van itt más is... - fagyott le arcáról a mosoly.

- Mi? - kérdeztem idegesen.

- Észrevettünk egy aggasztó jelent, és van okuk arra gyanakodni, hogy... Hogy nagyon könnyen elvesztheti a kicsit. Más szóval veszélyeztetett terhes.

Megfagyott bennem minden...

- Jobb ha kerüli a stresszes helyzeteket, és lehetőleg semmilyen fellépésre vagy hasonlóra ne menjen el.

A szavai sokként értek. Szinte fel sem fogtam mit is mondott. Olyan hihetetlen volt.

- Az édesanyja régi aktáit előkerestük, és van okunk ezt feltételezni, hiszen a maga vér szerinti édesanyja is veszélyeztetett terhes volt.  Több vetélésen esett keresztül az idők során.

Sok mindenről felvilágosított, és elmagyarázott mindent. Én sokkolva ültem... Most kilenc hónapig semmit sem vállalhatok el... Pedig rengetek koncert, fellépés és más várt még rám. Szerencsére február elején kezdődik majd a koncert, ami azt jelenti, hogy mikor közlöm Zaynnel a dolgokat, az után fogok mindent lemondani. És a sajtó... Előre vélek mennyire nem fognak békén hagyni.

Amikor kimentünk beültem a kocsiba, és még most is nagyon nehéz volt mindent felfogom. Danielle folyamatosan nyugtatott, majd pedig elindultunk hozzánk. Ha jól tudom Zayn most három napig nem lesz itthon, mert a srácokkal koncertezni mennek... Csak már azt felejtettem el, hogy hová. Azt beszéltük, meg hogy mivel a szülinapján jön haza, Bradfordban fogunk találkozni.

Út közben megértem, Danit, hogy maradjon ott velem, aki vidáman bele is egyezett ebbe.

Este nem bírtam aludni. A vér szerinti anyám története kavargott a fejemben. Olyan sok mindent mondott nekem az orvos... Sok rosszat, amit alig bírtam felfogni. Egyedül ültem az ágyban, és csak sírtam... Nem akartam elhinni. Olyan hihetetlen volt, de mégis.. Ez az igazság! Muszáj elfogadnom ezt a tényt, és semmi mást sem tehettem. Az is kiderült, hogy neki is volt egy daganata, csak neki a veséjén, nekem pedig a gyomromban.

Csak ültem az ágyban, és sírtam...