40. fejezet

Nagyon szépen köszönöm, hogy jobbulást kívántatok, és már tényleg jobban vagyok csak teljesen agyhalott vagyok. Ne kérdezzétek miért inkább csak annyit, hogy bele kell törődnöm abba, hogy ezzel a külsőmmel nem sokra megyek, na de nem rabolom az időtöket! Jó olvasást! ♥

Dorinaa: Háháhá! :P Semmi baj, neked is! :) ♥
Lena: Köszönöm! Rendben van! :) ♥
Stefii: Háháh! Nagyon köszönöm! :) Mivel minden nap jön friss így szerintem ♥♥♥♥
Zsófii: Nem csak te! :) Köszönöm szépen! ♥
Bogi: Az tök jó! Akkor vad kiscsajszi vagy /vagy nagy/ Nagyon kedves tőled köszi! :) ♥
Izii: Háháh! Nyugalom, hamarosan itt a karácsony! :P Köszi! :) ♥






Karácsony!

Fél kilenc volt mikor lejöttünk twitcamról. Már teljesen fel voltam spannolva. Zayn pedig már csak nevetett rajtam.

Egy nagy csók kíséretében átnyújtottuk egymásnak az ajándékokat. Amint felnyitottam a csomagokat, gyönyörűbbnél gyönyörűbb tárgyak kerültek a kezeim közé. Kaptam sálat, akkor ékszereket, és egy karkötőt is amibe a nevünk van belegravírozva. Egyből fel is húztam a kezemre, és csak csodáltam a kis ezüst tárgyat.

- Annyira tetszik! - öleltem meg.

- Nekem is... - nézett a szemembe.

Kicsit hátrébb löktem, ő pedig kifeküdt a földön. Percekig csak egymás szemébe néztünk. Ő a hajamat simogatta, hol pedig az arcomat. Finoman megcsókoltam őt, de ő már vadabban válaszolt. Egy pillanatra elmosolyodott, de csak csókoltuk tovább egymást.

Percek múlva már a szobában, az ágyon heverésztük, és faltuk egymást. Nem érdekelt minket semmi, csak egymás. Boldog voltam vele, vagyis boldog vagyok vele, és ezt senki sem teheti tökre. Azt hinné az ember, hogy két év alatt az emberben megváltoznak ezek a dolgok... De nem... Ő itt van, velem, és teljes szívéből szeret. Itt van magához ölel, úgy csókol mintha ez lenne az utolsó csókunk, pedig tudja, hogy nem. Ez az igaz szerelem, és nélküle el sem tudnám képzelni az életemet.

Ahogy szemembe nézett, egyszerűen elvesztünk egymásban. Arcát simítottam meg, és csak a gyönyörű barna szemeibe tudtam nézni. Semmi másra sem akartam gondolni csak rá és arra, hogy vele fogom leélni az életemet. És ha minden jól alakul akkor remélem egyszer majd még családot is alapítunk, mert nagyon szeretném ha tényleg teljesen családias lenne az egész életem. Imádom a kicsiket, és kicsit korom óta akarok is, de majd meglátjuk mit hoz majd az élet.

Reggel én keltem fel elsőként. Halkan kimásztam Zayn mellől, egyenesen a fürdőbe igyekeztem, hogy letusoljak. Eléggé nyúzott voltam, de ez most annyira nem érdekelt.

Gyorsan letusoltam, majd amikor felöltöztem, már Zayn is fent volt.

- Reggelt... - motyogta.

- Szép reggelt! - mosolyogtam rá, majd kinéztem az ablakon.

A hó gyengéden hullott, és annyira tetszik. Már pár centis vastag hóréteg borította az utakat, de nagyon nem bántam. Megcsókoltam őt, majd lementem.

Tíz óra felé a csomagjaikkal beültünk a kocsiba, én pedig a vezető ülésbe, majd pedig nekikezdtünk az útnak. Zayn nem akarta, hogy vezessek, de más úgy sem lett volna aki elvigyen. És ha már egyszer ott áll bent a garázsban a kocsija akkor már miért ne. Közel két és fél óra út után, sikeresen elhagytuk a Bradfordot jelző táblát. csak pár percnyire volt már a ház, és kezdtem egy kicsit ideges lenni. A hát elé érve leparkoltam, majd fogtuk a cuccunkat, és egyenesen befelé vettük az irányt. Zayn megfogta a kezemet majd becsöngetett a házba.

Patricia nyitott nekünk ajtót, majd egy nagy ölelés közepette bejutottunk a házba. A nappaliba mindenki ott ült, öleltünk, majd pedig leültünk a kanapéra, és beszélgetésbe kezdtünk bele. Safaa azonnal elkezdte mesélni miket kapott, és szépen sorjában mindenki elmondta, még mi is.

Aztán pedig az ajándékozásra került a sor. Én közben a sütit odaadtam Patriciának aki eltette a hűtőbe. Leültünk a kanapéra, majd pedig én adtam oda az első ajándékot Yassarnak és Patriciának majd a gyerekeknek és Zayn nővérének.

Én kaptam csodás kis kiegészítőket, meg rajzot Safaatól, és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent. sokat ettünk. Patricia eszméletlen jól főz, bár ő az én sütijeimet dicsérte meg. Nagyon jól esett az egész.

Délután úgy döntöttük, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni. Rajtam egy fekete vastag harisnya, egy sötétlila szoknya, a szürke pulcsi és egy fekete kapát díszelgett. Felhúztam majd jöhetett a csizmám alá egy szürke szín kötött lábszárvédő, majd pedig a csizmám. Felhúztam a sálamat, majd a kesztyűt és már útra készen voltam, csak úgy mint a többiek. Ahogy elindultunk, nem tudtuk merre megyünk, vagyis tudtuk, mert a közeli térre, ahol minden féle kirakodósok vannak. Zaynnel összekulcsolt ujjakkal haladtunk, és csak beszélgettünk. Mi mentünk legelöl. a többiek pedig csak utánunk jöttek, jócskán lemaradva. Zayn hirtelen elengedett, majd átkarolta a derekamat, és én is az övét. felnéztem rá majd megcsókoltuk egymást.

- Mit gondolsz... Mikor fogsz elszabadulni a turnéról? - érdeklődött.

- Nem tudom... De szerintem a szülinapodon veled fogok lenni! - néztem fel rá.

- Jaj a szülinapomat hagyd békén! - nevetett.

- 20 éves leszel, ez szép kis koron.

- Nem.. Öregszem! - röhögött.

Én is csak nevettem ezen. Nagyon jól telt az egész, én kaptam egy hatalmas nyalókát, amivel természetesen fényképezkednem is kellet. Nevettünk egész végig. Elmentünk egy csomó jó kis helyre, majd olyan 4-5 felé értünk vissza haza.

Mindenki ledobálta a cuccait, én pedig egyből  a konyhába mentem, hogy forró csokit csináljak a többieknek. A végén tettem a tetejére mályvacukrot is, majd pedig mindenkinek odaadtam. Én leültem Zayn mellé, felhúztam a lábaimat, majd inni kezdtem.

- Mit terveztek szilveszterkor? - kérdezte Yassar.

Én Zaynre néztem.

- Londonban leszünk. Vagy lehet a srácok is jönnek... Fogalmam sincs még! - mondta.

Amint megittuk, én elköszöntem a többiektől, és a cuccommal felvonultam Zayn szobájába. Kivettem a laptopomat, majd pedig leültem az ágyra, és bekapcsoltam. Twitterre léptem fel, és írtam is.

"Utólag is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Remélem mindenki sok ajándékot kapott és jól telik a szünet! Sziasztok xx!"

Elküldtem majd pedig az üzeneteimre válaszoltam, meg persze Annetól megérdeklődtem mit is kapott. Én is adtam neki ajándékot, egy parfümöt kapott, meg pár kis kedves sort tőlem, de ahogy néztem az adatlapjára, megbotlottam egy képben amin a tőlem kapott ajándékok voltak. Gyorsan be is jelöltem nevetve, majd felnéztem facebookra, aztán a hivatalos oldalamra is, ahol újra válaszoltam pár rajongói kérdésre.

Azt este további részét pedig hol elmélkedéssel hol pedig Zaynnel beszélgetve töltöttük el. Viszont bennem fogalmazódott egy kérdés, amit mindenképpen meg akartam vele beszélni, csak azt nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele.

Egymással szemben ültünk le...

- Liz, minden oké? - fogta meg a kezemet Zayn.

- Igen.. vagyis nem. Beszélhetnénk egy kicsit, hát hogy is mondjam. A jövőről? - néztem fel rá félve.

- Jaj persze! - mosolygott rám kedvesen.

A torkomban egy hatalmas gombóc kerekedett ki, és a gondolataim is ezer felé álltak.

- Neked vannak céljaid, velünk a jövőre nézve? - kérdeztem lehajtott fejjel.

- Elég sok... De veled szeretnék maradni.. Örökké! - éreztem ahogy felemeli a fejem, hogy a szembe nézzek.

- Én szeretnék...családot, és majd gyereket is... - bukott ki belőlem.

Láttam a döbbenetet az arcán, én pedig elvörösödtem, és könnyek szöktek a szemembe. Lehajtottam a fejemet, és egyszerűen nem bírtam rá nézni.

- Én is... - mondta.

Nagyot kellett nyelnem, hogy felfogjam mit is mondott.

- Tessék? - kérdeztem remegő hangon.

- Szeretnék én is gyereket, lehetőleg kettőt...

Feltérdelt, majd csak odahajolt hozzám, majd pedig egy csókot nyomott az ajkaimra.