43. fejezet

Egy kicsit elszomorított a kommentek száma, viszont szokásosan itt vagyok a frissel, és remélem ez talán jobban fog tetszeni, és több kommentet kapok majd! :D 

Trixi: Akkor rendben van! :) Akarni és megírni két külön világ! De megnyugtatlak... az egyik vagy mindkettő / kit tudja/ meg lesz! 

Izii: Minden rendben lesz, csak nyugalom! :) 

Zsófii: De azért remélem tetszett! 

Bogi: Csak nyugalom, a kicsinek semmi baja nem lesz! ;) 

Lena: Hát persze! :) 

Vajon elfogadnak? 

Reggel teljesen kisírt, piros szemekkel keltem fel. Nem valami sokat aludtam, de amit aludtam azt sem nyugalomban. Ahogy a szemet óvatosan kinyitottam a kezem a hasamra csúszott, majd finoman simogattam. Egy picit elmosolyodtam, kimásztam az ágyból majd a fürdőbe mentem. Megmostam az arcomat, majd a nagy tükör elé álltam. felhúztam a felsőmet, majd a hasamat nézegettem. Szintem ég semmi sem látszott rajta, de mégis az a tudat, hogy ő már ott van, és most ő a legfontosabb, rá kell vigyáznom teljes erőmmel.

Mosolyogtam, majd pedig letűrtem a felsőmet, fogtam a telefonomat és lementem. Lent még nem volt senki sem, így úgy döntöttem felhívom Zaynt. Este nem tette, szóval lehet egy kicsit mérges.

- Jaj kicsim... Annyira aggódtam... -  szólt idegesen a telefonba. - Mikor hívtalak kinyomtad!

- Nagyon sajnálom. - mondtam remegő hangon.

- Minden rendben? Olyan furcsa a hangod?

- Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok még. Alig várom, hogy lássalak. - mosolyogtam.

- Én is! Nagyon rossz nélküled!

Még vagy fél órát beszélgettünk, de nagyon jól esett!

***

Eljött a nagy nap... Reggel egy jó bíztató öleléssel köszöntem el Danielletől, majd a táskámat a kocsiba tettem, és már indultam is Bradford felé. Bekapcsoltam a rádiót, hogy hamarabb teljen az idő. De akkor is roppant lassan teltek el a percek, órák.

Ahogy a ház elé parkoltam le, már láttam, hogy Zayn is itt van. Mosolyogva kaptam fel a táskámat, majd kopogtam be. Pár pillanat múlva Zayn már nyitotta is az ajtót. Egyből a nyakába borultam, majd pedig ő átkarolta a derekamat, behúzott, majd betette az ajtót. Csak öleltük egymást.

- Csak nem hiányoztam? - kérdezte nevetve.

- Nem, csak jó ölelni! - nevettem én is.

Egymásra néztünk, kezem az arcfára siklott, majd megcsókoltuk egymást. Leírhatatlan újra a karjaiban lenni, és csak ölelni, csókolni egymást. Beljebb húzott, a többieket is köszöntöttem, aztán pedig felpakoltam a cuccomat. Patricia megkért minket, hogy maradjunk fent, vagyis engem kért meg, hogy tartsam fent Zaynt.

- Már nagyon érdekel mit kapok tőled... - mondta miközben a hajamat simogatta.

- Hát lehet nem fogsz örülni neki. - sóhajtottam meg.

- Írd körül! - kuncogott.

- Annyit mondok csak nem most kapod meg, hanem később! - mondtam.

Nagyon sokáig beszélgettünk, de ő csak próbálta kihúzni belőlem, hogy mi is az ajándéka. Nem sokkal később pedig Patricia kiabált fel, hogy mennyünk le. Lementünk, és a család, meg pár rokon volt lent. Én beálltam hátrább és hagytam, hogy ők köszöntsék fel először. Nekitámaszkodtam a kanapénak, így jobb volt.

Amint mindenki megölelte őt, és tele puszilgatták, kapta az ajándékokat. Én féltem... Egyre jobban úrrá lett rajtam a félelem. Azt hittem csak a család lesz itt, a többiekre nem számítottam. Én közöltem, hogy később adom át az ajándékomat. Tulajdonképpen, inkább csak menekültem az egész előle. Kívül belül remegtem...

Nem telt el sok idő, mikor a rokonok indulásnak eredtek. Amint elfogytak, mi a nappaliban telepedtünk le. Nevettek a többiek, és csak hátradőltek.

- Szeretném átadni most én az ajándékomat... - álltam fel hirtelen.

Idegesen a többiek elé mentem, majd megfordultam, a kezem izzadt, és idegesen a hajamba túrtam.

- Nem is tudom hol kezdjem. Először is senki se akadjon ki, ha nem kívánatos személynek fogtok tartani elfogadom, csak annyit kérek, hogy ne kiabáljatok... - néztem rajtuk végig.

Zaynra pillantottam aki értetlenül pislogott.

- Terhes vagyok.... - nyögtem ki.

Nem bírtam rájuk nézni. Nem jött egy hang sem, én pedig idegesen az ujjaimat piszkáltam.

- Tessék...? - tette fel a kérdést Yassar.

- Terhes vagyok... - mondtam.

Szemembe könnyek szöktek. Most az lesz, hogy elküldenek...

- Ez csodálatos! - hallottam meg Zayn hangját.

Felnéztem ő pedig hatalmas mosollyal lépett elém majd felkapott és megpörgetett a levegőben. A szüleire néztem akik mosolyogva néztek minket.

- Életem legszebb ajándéka... - nézett rám majd megcsókolt.

- Khhm... itt kicsik is vannak... - duzzogott Safaa.

Elnevettem magamat. Mindenki megölelt és gratulált nekünk, majd Safaa és Waliyha felmentek, én Zayn, Yassar, Patricia és Doniya maradtunk lent. Leültünk az ebédlőben, mert beszélgetni akartunk. Vagyis inkább én velük. Zayn átölelt, míg a másik kezével a kezemet fogta.

- Hányadik szakaszban vagy? És minden rendben vele? - tette fel a kérdést Patricia.

- 1 és fél hónap, és nem... - mondtam elcsukló hanggal.

- Tessék? - ijedt meg Zayn.

- Előkerültek a vér szerinti anyukám kórlapjai, és abból, meg a saját eredményeimből kikövetkeztették, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. - mondtam.

- Akkor pedig otthon fogsz maradni, és én fogok rád vigyázni! - nyomott egy puszit a fejemre.

Ettől csak mosolyogni tudtam. De jó lett volna ha ilyen egyszerűen kezelek mindnet.

- Aznap este azért nem vettem fel a telefont... - néztem Zaynre. - Nem bírtam beszélni. Aznap voltam orvosnál, és rám zúdítottak mindnet. Anyámmal történeteket, a kicsivel, és ez nekem sok volt... - szöktek könnyek a szemembe.

- Nem baj... Most már semmi baj nem lesz!

Csókot nyomott a számra.

- És mi is itt vagyunk! - mondtam Patricia. - Nem utálunk meg ezért, régóta a család tagja vagy te is! Segítünk amiben csak tudunk, csak egy szavatokba kerül!

Egész estét végigbeszélgettük, ettem a tortából, és megnéztem miket kapott ajándékba, de nem nagyon hagytak, mert ágyba parancsoltak, hogy pihenjek. Szerintem ők még nálam is jobban aggódnak.

Másnap reggel együtt indultunk haza, mivel nekem még le kellene mondanom a koncerteket és minden mást is.

Ahogy elértük Londont, Zayn javaslatára, egyből Rich elé mentünk. Ahogy odaértünk, bementünk, és már mosolyogva ölelt meg.

- Lenne egy rossz hírem... - mondtam kicsit félénken.

- Na ki vele! - mosolygott.

- Le kéne mondanunk az eddigi össze összeszervezett előadást... - mondtam.

- Tessék? Megörültél? - emelete fel a hangját. - Kérem a magyarázatot!

- Terhes vagyok. - néztem rá.

- Ez így már más! - lágyult el az arca. - Gratulálok!

kezet fogott velünk, majd pedig intézkedni kezdett.

- Na addig pedig egy videót fogunk csinálni, elnézést kérsz mindenkitől.

Én bólogattam, majd pedig tettem amire kért. Egy srác jött oda, aki segít majd nekünk.

- Sziasztok. - intettem a kamerába. - Először is mindenkitől őszinte elnézésemet szeretném kérni a lemondott koncertek miatt. Ígérem hamarosan mindenről be fogok számolni, és elmesélem mi is a baj! Addig is bocsássatok meg!

Amikor ezzel megvoltunk, Rich tovább szervezte a dolgokat, én pedig Zayn kíséretében végre elindulhattunk hazafelé.